Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Manga János: Ipolyvölgyi és csallóközi népdalok

zású népszokásoknak. Lakodalmaikon és táncmulatságaikon még az utóbbi években is nagyon sok régi A és B csoportba tartozó népdalt énekeltek. Ezt, a régi dallamokhoz való ragaszkodást az a körülmény teszi lehetővé, hogy a lakosság szegényebb rétege, amely a város népies műdalaival kiszorítja a régi dallamkincset, az országhatár következtében nem érintkezik nagyobb városokkal és így nem kerül a népies műzene hatása alá. Egyik ipolymenti községben, Pereszlényben Pintér Mihály 95 éves napszámosember 36 régi, pentaton dallamot énekelt fonográfomba. Érdekes az ipolymenti népiélek dalszeretete. Ez a 95 éves ember pontosan elmondta majdnem minden dallam eredetét: hol, kitől és mikor, milyen körülmények között tanulta, vagy hallotta. Az alábbi két szöveget is ő énekelte, mindkettő dallamsora, régi dór skála.

1. Koza

Rozi gyere be,

Ullj le mellém idebé, Edd meg azt a kocsonyát. Vidd haza jaa pogácsát.

2. Zajos

az ég alja, Beteg a szeretőm anyja. Adná Isten, hogy meghalna, Reám bánatot ne hanna.

3. Esik

eső nagy sebesen. Sír a rózsám keservesen. Ne sírj rózsám keservesen, Majd megsegít a jó Isten.

Nincs szebb madár a fecskénél. Fehér lábú menyecskénél.

Fehér lábát mosogatja, Hideg a szél nem álhatja.

Az ipolyvidéki népdalok között nagyon sok a juhász és kanásznóta is. Az öregebb pásztoremberekben még mindig él a régies díszítő éneklési mód. Balladákkal csak a félreeső, hegyes vidékeken találkozunk. Itt a szlovák-magyar nyelvhatáron nem ritka a szlovákos mixolid hangsor sem. A következő balladatöredék, melyet Ipolyi ödémesen jegyeztem fel, szintén mixolid skálában van.

Födémesi kocsma sindelyes. Benne a szeretőm mindenes. Minden a kezére van bízva. Csak a szerelem van eltiltva