Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Nagy Barna: Képzőművészet Szlovenszkón

ményt. Legyen művészetünk maga az élet, a maga­sabb és tökéletesebb élet. Földműves népünk primi­tív, alig kultúrált, alig civilizált, de kulturálttá és ci­vilizálttá kell tennünk. Azzá kell tennünk az egységes­ség, az öntudatosság megteremtésével. Ha ez meg­lesz, lesz szlovenszkói magyar művészet is. Eddig csak kerülgettük a témát, habár tudjuk,hogy hol rejlik a problémák gyökere. A nyomorban, a ma­gyar nép szociális helyzetében, a magyar nép euró­­paia'tlanságában. Ezzel elértünk a problémák gyöke­réhez s ezek után tisztában kell lennünk azzal, hogy művészetünknek ide kell ívelnie, a barlanglakások, a nyomortanyák, a „fecskefészkek" világába s itt kell meglelnünk azokat a fellobbanáso’kat, melyek jobban bizonyítják magyarságunk emberségességét, mint a korzók és kávéházak naiv világa, mert itt nincs magyar kínszenvedés, nincs meg a tömegnyomorúság meg­érzése, azé a tömegé, mely nélkül nem vagyunk sen­kik, nem vagyunk olyan valakik, akik egyáltalán mű­vészetről merhetnénk beszélni. Művészet! Csak an­nak a szlovenszkói magyar művészetnek van jövője, mely nem gyönyörködtető, nem szemkápráztató, h>a­­nem maga az élet, a mi életünk. Csak ez a művészet tudja összefogni a magyarságot. Ez az egyedüli út, melyen kívül nincsen más. Ez a mi generációnk útja. A szlovenszkói magyar képzőművészet, igen kevés­től eltekintve, mindmáig nem jutott el a szociális gon­dolatig, mert az mintegy kötelességszerűen az euró­pai izmus irányelvek követője. Minden izmus végig­söpört már Szlovenszikón. Nálunk ugyanúgy meg van a klasszicizmus kivirágzása, mint a legmodernebb irányoké is. A szlovenszkói magyar művészet nem szlovenszkói, hanem inkább európai, habár ennek az európaiasságnak csak kevés kivétellel érte el az első lépcsőfokát. Egyipár „européer művészünk" mellett a nagy százalék az átlag színvonalán mozog, mert nem tud az egységesség nyomába szegődni. Hiszen Szlo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom