Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Féja Géza: A tékozló fiúk

nossághoz láncolta végzete. S Szabó Dezső e nehéz végzetet epikába és látomásokba oldja, világgá vetíti, vádbeszédekké kovácsolja. Csakis így bírja enyhíteni belső mérgezettségét, az elviselhetetlen belső terhet. E kivetítésben azonban zseniális méretek és erők nyilatkoznak meg. Kifejező ereje, tehetsége, végzetének hősies viselése: nem múló értékek. S ráadásul egy beteg és zilált társadalomba született, tehát mérgei olykor, sőt igen gyakran orvosszerek, ellenmérgek, e társadalom felgyűlt mérgei ellen.

Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezeket Németh Lászlóról. Németh vékonyabb és egyoldalúbb tehetség, bár tagadhatatlanul komoly tehetség. Szabó Dezső tiszta műfajokat is tudott teremteni, s újabb kevert műfajában is tisztán ragyognak olykor az elemek. Németh azonban kezdettől fogva egyvelegekben tör ki. Gazdasági programot ád mitológiai alapon, a gyakorlati életben tagadja az észszerűség szerepéinek fontosságát, fecsegéseket vegyít az esszébe, pletykáikat az önéletrajziba, regényében viszont egy asszony sorsába burkoltan a saját önéletrajzát tálalja elénk. Az értékes elemek félig-imeddig mindig híg lébe oldottan úszikálnalk előttünk. Hiányzik belőle Szabó Dezső robusztus ereje s elszántsága is. Kifut, mint próféta, a sziklára s új lakot akar építeni magának, azután, különben helyesen, visszatér a ,;polgári létbe" s „kispolgári örömökbe." Végzete: Szabó Dezső. De nem fogja bírni Szabó Dezsőként az iramot, hiányzik belőle az a mindent lebíró vegetatív réteg, mely Szabó Dezsőt minden válságon átsegíti, s melyből egyik legnagyobb írói erénye: kozmikus lírája fakad.

Németh László patológiája testének és szellemének sajátságos ellentétéből fakad. Személyisége merőben más, mint legbelsőbb szándékai. Minden kínzásában ezt a merőben idegen s „alkalmatlan" személyiséget kínozza s minden írásában parancsoló, prófétikus, uralomra vágyó, de torzónak született belső arcát imád