Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Telek A. Sándor: Viszhang (vers)
TELEK A. SÁNDOR: VISZHANG Halló! de süket ez a jégverem: E téli világ de szikla süket... Megfagyott csendjét hátha felverem: Belekiáltok Döngő szavakat, csengő betűket. Halló! Hát senki nem él itt közel...? Koporsó a Föld, fedele az Ég ... Egy gyertyasugár sehol nem lövel. Erre a hajnal De rég járhatott — istenemre rég! Talán amikor húsz éves voltam. Igen, a lelkem volt akkor a Nap... De minden tüzét elpazaroltam S most itt didergek E kordovánba borúit ég alatt... Csinos kis világ: sehol egy ember, Sehol egy csillag, sehol egy boglya: A sötét mindent szomjasan elnyel... Mi leszek én itt Mint elfelejtve a kripta foglya...?! Talán egy farkasverembe esem... Romlás szelleme, mi reám döbben. Ármány és Végzet mire képesek: Mig itt haliózok, Elvágódok a fekete ködben ... Halló! De mintha hangot hallanék. Valaki visszazendül valahol... — Hasztalan. Régen bezárult az ég S a sötét úton Csak saját lelkem viszhangja dalol.
