Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Szíjj Ferenc: Az ötödik gyermek

legfeljebb ha gyalogembert vittek át csónakon, ha nagyon sürgős volt az útja.

A lárma a túlsó partról hallatszott át. A nap épen készült bel eb öcs átkozni a Duna hullámaiba, vörös fénye végigcsillogott ezer meg ezer vakító tükörként a vízen. E miatt alig lehetett meglátni a lárma okát. Jókay uram megállóit a parton és kezével ernyőt tartott a szeme elé, hogy jobban megfigyelhesse az odaát történőket. A monostori rondella tájékáról jöttek a hangok. Vagy 15—20 pár ló volt befogva egymásután egy hosszú vontatókötélbe. A hosszúra eresztett kötél erősen megfeszült. Másik vége egy nagy gabonás tölgyfahajó magas orránál végződött, ahol egy ember állott és hosszú tülökbe kiabálva dirigálta a parton levő fuvarosokat. A hajó most kezdett igen lassan mozogni fölfelé a vízfolyás ellenében. Éppen szemben volt a hajó a szigeti keresztúttal és olyan lassan mozgott, hogy meg lehetett jól látni magas, faragványos orrán a szobrot, sőt az alatta levő betűket is el lehetett volna olvasni fiatalabb szemekkel, de Jókay uram negyvenkét éves szemei már nem tudták ezt kivenni a szürkületben.

Egy öreg révész botorkált a szigeti part menitében s dörgő „Adjon lsten"-nel köszöntött rá a még mindig fürkésző vicefiskusra.

— Jó

estét! Melyik hiajó indul odaát Ilyen későn?

— A

Szent Borbála, — válaszol az öreg és megáll a kérdező mellett. — Nem megy messzi, csak följebb húzzák, mert itt útban van.

— Ez

is Domonkos Jánosé?

— Mind

azé. Ez is, meg a másik kettő is, aki lejebb áll. Azok most rakodnak. Sok szép pénz jár értük. Fölveti már az arany azt az embert, nem hiába mondják aranyembernek. Még inasa, a Laki Pali se tud hová lenni már a jó módtul. Azt beszéli, hogy csak tokaji aszú van harminckétezer palackkal a pincéjükben. Egy körmöd arany egyenként az ára.