Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Magyar Kató: Az igazság szája
MAGYAR KATÓ: AZ IGAZSÁG SZÁJA. Gyermekkori szellemi p irkád ásunk első, hivatalosan bemutatott nagybetűs ismerőse az Igazság volt. Jelentőségét még nem isimertük tisztán, de rettenetesen tiszteltük. Sokat hallottuk, hogy minden gondolatunk, cselekedetünk alapja egyedül csak Ö lehet. Erősen hittünk benne és később az első szótárkezelésnél az l-betű koronázatlan királyának tekintettük. Gondolati bukdácsolásaink között ugyan erős kétkedésre buzdított a közmondások egylike-másika. Pillanatokra komolyan zavarba jöttünk, ha ilyesmit hallottunk, hogy: „Szólj igazat és betörik a fejed!" így azután titokban kacérkodni kezdtünk a Hazugsággal. A szótár is igazolt minket, mert egy ponttal előnyt adott a H-betűnek. A Hazugság eleinte gyengébb volt az Igazságnál s a „Veritas Vincit" mint hatásos plakátszólam, lángoló betűkkel lobogott lelkiismeretünk előtt, de mikor párharcra került a sor, a Hazugság sokszor igen ravasz fondorlatokkal húzott ki minket a csávából. A Hazugsággal elsősorban a Nagyoknál találkoztunk. A Nagyoknál, akik az Igazságot hirdették. öt-hétéves korunkban pl. rájöttünk arra, hogy a bekonferált angyalkák helyett a szülők, vagy a rokonok díszítik a várvavárt karácsonyfát. A Mikulást viszont a szobalány helyettesítette, de a szakái rosszul ragadt s Marlene Dietrich-szerű hangok még nem voltak divatban s így minden kiderült. Az Igazság még küzdött s elfogható magyarázatokat keresett. A gólya-kérdésnél viszont határozott vereséget szenvedett. Súlyosságával nem találta meg a kellő módot, mellyel megfelelően feltárhatta volna a születés örök, izgató problémáját. A gólya repült házrólházra és érthetetlen könnyedséggel cipelte az arány
