Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
Joákim fordított, magyarázott, Irma most felkelt, egészen odahajolt Joákimhoz és hallgatta, hogy hogyan beszél a fiú. Eres kezefejeit nézte, meg feketére sült nyakát, szénfekete szemöldökét, amint fel-leugrált olajos bőrén. Néha a szellő Joákim arcához csapta Irma haját, elsimította és tovább fordított. Irma egyre közelebb hajolt Joákimhoz. Az meg csak beszélt, beszélt, fordított és izzadt. — no. Idáig lefordítottam. Ismeri a szavakat? Holnap majd folytatjuk. Hány órakor jöjjek? Igaz, még azt is üizienteti a tanár úr, hogy a pénzzel úgy lesz, hogy amit fognak fizetni, az lesz a fizetségem, én semmit se kérek! — semmit se? — semmit se! Irma erre megcsókolta Joákim fekete arcát. Joákim is akart valamit mondani, de már jött az öregaszszony. Másnap is elment Joákim, megint csak a kertben tanultak és fordítottak. Joákim hagyta, hogy Irma keresse ki a szavakat, ő csak ellenőrizte a fordítást. — eddig jól ment. Még jöjjek el? — okvetlen — mondta neki a leány. — Okvetlen gyere el! — Joákimot meglepte, hogy Irma tegezni kezdte őt. A tegnapi kislányos csók egészen felkavarta, most figyelt, hogy hogyan is lesz tovább? — nagyon meleg van — mondta a leány — gyerünk sétálni, vagy menjünk a hűsre, itt megfőlünk. — nem bánom, mehetünk — mondta Joákim. — gyerünk be! — helyes, gyerünk be. A szobák hűvösek voltak. Joákim alig látott, mert a zsalugáterek le voltak engedve. A szalonban zongora állt. Oldalt hatalmas üveges vitrin volt. Mindenhol volt egy-egy régiség. Joákim mohón nézett meg mindent. Irma lerakta könyveit és fordított, meg nyelvtant hadart. — mára is elég — csapta össze könyveit Irma. — Majd hol. nap, külömben már így is mehetnék vizsgázni, mert valamit otthon is tanultam. De úgy is átengednek engemet, ha nem is fogok olyan nagyon egyesre feleni, igaz Joákim? — nem igaz! Ha nem fog tudni kisasszony, akkor nem fogják átengedni. Igazság, igazság! — hajjé! — nevetett Irma, — legyen nyugodt, átengednek! — lehet, de tanulni kell, nem? — no, hagyjuk ezt, beszéljen másról. Beszélj másról, — egészítette ki. — miről beszélhetnék én a kisasszonynak? — szamár, ne mondd, hogy kisasszony, mondd, hogy Irma, nos kész! — miről beszéljek Irmának?
