Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
Azzal Joákim idegesen lapozni kezdett a könyvben, majd hirtelen abbahagyta, odafordult a kis leánykához: — Barna Joákim vagyok, negyedikes tanuló. — És kezét nyújtotta. — Irma a nevem — mondta csendesen a lány. — Joákim? Maga Joákim? — igen, Barna Joákim. — micsoda név az? — hát — Joákim felhúzta vállait, megrázta őket, majd leengedte — olyan parasztnév. Nálunk sok Barna van, meg sok Joákim van. — parasztnév. Hova való? — ide nem messze, három állomás — Először átvesszük a latin nyelvtant, jó? Azután majd fordítunk és legutoljára jól átvesszük a kifejezéseket, ahogyan mi is szoktuk, helyes? — nekem mindegy — nevetett rá a kislány, de Joákim egyre kevesebbet mert ránézni, mert szép volt, haja most már szépen le volt fésülve. Fehér kezei voltak, valamilyen gyűrű is volt rajta, de egyik mutatóujja kicsit tintás volt. Fehér ruhában volt, az ujja rövidre volt bekötve, ahonnét két-két piros zsinór csüngött. Joákim meg szélesarcú parasztgyerek volt, szemöldökei szénfeketék voltak, szemei élesen csillogtak a nyári melegségben. Kezefejein az erek erősen ki voltak düdörödve. — hát akkor kezdjük! Joákim kinyitotta a könyvet, a legelső olvasmányt felolvasta és elkezdte fordítani, majd a szavakat magyarázta, végül a kifejezéseket mondta el. Beszélt, beszélt, homlokán kövér cseppek ütköztek ki, szemével csak a könyvbe nézett és néha a kislányra, amikor megkérdezte: — értette kisasszony kérem? Irma csak nevetett: — igen, értem. — no, akkor tovább mehetünk, jó?' Következik ... Irma most kezébe vette Joákim egyik jegyzetét és azt nézegette. — várjon csak — szólt a fiúhoz — mi ez itt? Itt mért nem fejezte be a leckét? El akarom kérni az összes jegyzeteit. Lássa, most itt nem tudtam volna megérteni. Joákim odanézett: valóban az; a lecke nem volt befejezve. — aha, már tudom, — mondta. — Azt az egy leckét nem írhattam le, mert nem volt világítónk. Mécses se volt, akkor volt, az, amikor még kenderolajat sem kaptunk. Azért nem fejezhettem be, de majd kipótolom. — hagyja, csak kérdeztem — nevetett Irma.
