Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
— mit csináltál? — kérdezte tőle Molnár. — semmit se csináltam. Sétáltam, ő is sétált egy nővel, megállított, hogy jelentkezzem nála. — lesz most neked! Hallottam, hogy a felsősöknél micsoda lármát csinált! — bánom is én! Nem csináltam semmit, nekem hagyjon békém! Az alacsony tanár idegesen fejezte be az órát. Joákim már várta őt a folyosón és jelentkezett. — ja, igen, tudom, tudom. Gyere csak ... Lementek a lépcsőn, a tanár útközben is beszélt: — ráérsz most? Most nem vagy bejáró? — nem, most itt lakom a városban Rupkónénál. — hányasod volt latinból? — egyesem, de lehet, hogy év végére kettest kapok, mert sokat hiányoztam. Javítani akarok. — no, hát év végén is egyest kapsz, de most nem erről van szó. Arról van szó, hogy van-e egy kis időd. Egy lánykát kellene ezekben a hetekben tanítani. Év végén vizsgázni fog. Szívesen tanítanád őt? Ma délután menj el, ott lakik most az X uccában, csengess be, mondd, hogy x. y. kisaszszonyt keresed, eljöttél latin órát adni. Jó? Vegyétek át mindazt, amit ebben az évben tanultatok, magyarázd el a fordítást, preparálj, szóval tudod. Joákim azt sem tudta, hogy mit szóljon. Sapkáját forgatta, majd egyre erősebben nézett a tanár arcába. Látta gallérját, látta, amint ádámcsutkája fel-le szaladgál, látta, hogy zsebkendője milyen szépen össze van hajtogatva a külső díszzsebben. — igen, még ma délután elmegyek... — no jó, hát szépen. Kérdezd meg, hogy mit fizetnek. Amit adnak, fogadd el, ne követelődz! — nem tanár úr kérem, dehogy!... Délután Joákim elővette latin nyelvtankönyvét, elővette Ovidiust, Sallustiust, előkereste az összes szótárakot, fordítást és elment órát adni. Fülledt nyári délután volt, az égen a felhők megálltak. A városban az aszfalt gőzölögni kezdett. Az ucca kővein a mezítlábas gyerekek sietve mentek, mert a forró kővek talpaikba martak. A város széle felé bokrok, fák hajoltak ki a házak udvaraiból. Az utolsó uccákban pedig már szegényes szerhás házak is voltak. Az egyik uccában, a sarkon régi, oszloposelejü, görögmintájú ház állt. Ide ment Joákim. Becsengetett, de jó ideig várt, amíg egy öreg asszony kinyitotta az ajtót és megkérdezte, hogy kit keres.
