Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Szent-Ivány Géza Dr.: A palóc magyarság ethnikuma

bán — steepéba. A lányok fejükön kendőt ritkán viselnek, a pártát már teljesen elhagyták. A menyecskék kontyot viselnek, amelyre főkötőt tesznek, amely helyenként különböző. Talán a legszebbeket Nógrádban és Honiban látni. A Hevesmegyei és gömöri barkák kúpos — fékötőt — a nógrádiak és hontiak laposat hordanak. A selymes, csipkés főkötők — csárdás, — tarajos, — farkas — változatai szebbnél szebbek. A sajógömöri ősrégi főkötők tollasak. Régen kontydeszkás és kontyvasas főkötőket viseltek a palóc menyecskék. A matyóknál a menyecske hajtűkkel — semerintéssel

— két

ágú foncsikkal — tokkal — tűzi a haját és arra jön a

nagy aranyos — sutának — nevezett főkötő. A _ tok —

kúpalakú agyagból formált és rongyokkal körülcsavart, szép virágos kazsmirral bevont, szalagokkal díszített, keleti jellegű alkotmány.

A palóc ember ételre inkább csak ünnepségek, lakodalom, vendégség alkalmával ad, de akkor aztán a sokféle és bőséges ételeknek se szeri, se száma. Különösen a leves étel a palócnak külön sajátossága. — Csak a léfelyi vót hétfelyi — mondja a palóc lakodalmi mondás. A sokféle — léfelyi-t — el sem lehet sorolni. A csík leves, a bordács leves, (csiga leves), tyúkhús leves, bab leves, passart bab; habart hurka leves, csóké leves, galuska, — zsufa — kiszi

— cziberke

leves csak néhány válfaj. A sült és főtt krumpli

— kompér

— krompely — a kedvenc eledele. Zöld főzeléket nem eszik. A húsfélék közt a disznóhús minden változatban kedvence, mert minden palóc öl disznót, a tyúkot is szereti, a székhúst már kevésbbé. Böjtben — bár vallásos — de a kolbászt — rántottéba — sütve megeszi, hogy legalább a bőre legyen — bőtös. — Tésztaeledele is sok van. Ilyenek a különféle lepények, lángosok, a barátfili, a

— fazantó,

— a — fanteő — a — morványkalács — a — tekercsík _vagy — guba, a — pampucska, stb.

A palóc lehetőleg mindent házilag szeret előállítani, lehetőleg kerüli — a bótyi — árút, bár ebben is engedett már, rávitte különösen a ruházatban a szükség. A szövő, hímző, csipkeverő, fonó, faragó, fazekas, bőrfeldolgozási, gyapjú és egyéb munkában egyaránt járatos. A közülük kikerült mesteremberek is kiváló munkát produkálnak.

Valamikor bútorzatát maga készítette a faragó palócember s keze munkáját dicsérik a régi szépen faragott, égetett és színezett lócahátak, tulipántos ládák, kanalasok, tálasok. Gyönyörű tulipántos ládát láttam a többek közt Gömörszkároson, amely ezelőtt harmincöt évvel már több mint száz éves lehetett a rajta lévő évszám szerint. A palóc gazdasági közönséges eszközeit is maga állítja elő, már t. i. a fa