Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Tersánszky J. Jenő: A mintaalkalmazott
TERSÁNSZKY J. JENŐ: A MINTAALKALMAZOTT Ne tévesszen meg senkit a hangzatos cím: Egyesült Termény és Takarmány Bizományi Részvény T á ír s a s á g. Vannak derűsebb és szebb rókalyukak is, mint ez a pincehelyiség, amely ennek a cégnek irodájául szolgál. itt dolgozom én nyolc éve, dupla doktorátusommal. Azt hiszem, én adom a tekintélyt az irodának. Mert annak csak van valami fantáziát izgató hatása, ha a főnököm, Sármány úr, olyan hangon, mint amilyennel a Városi Színház művésze beszél a karzathoz, odakiált nekem: — Doktor úr! Kegyeskedjék csak azt az utalványt kiállítani és sajátkezűig szignálni! Azokat az egyszerű embereket, akik a cégnek a kundsafti körét alkotják (fuvarosgazdákat, majorosokat, bérlőket), határozottan elkápráztatja és hiszékennyé teszi a céggel szemben, hogy egy doktor végzi a kettős könyvvitelét. Én! Úgy van! Doktori diplomám mégis csak behozza a ráfordított fáradtságot nekem. Folyton olvasom, hogy jogász kollégáim koplalnak. Én, akármilyen lenézett magánalkalmazotti minőségiben, mégis csak megkeresem a mindennapi kenyeremet. És ez a fontos! És az a fontos, hogy pozícióm sziklaszilárd ebben a pincelyukban. Éppen erről mesélek el mindjárt itten egy kis mulatságos esetet. * Sármány úr ugyanis, rajtam kívül, még csak egy alkalmazottat tűr meg huzamosabb idő óta az irodában. Springer Ignác ennek a kollégámnak a neve. Vulgó: Náci bácsi. Mert Springer öreg legény már. A terményszakmá-
