Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Bellyei László: Bórembuk

és rájöttem lassan, hogy velem tulajdonképpen borzasztó dolog történt. Mit csináljak most? Mi tévő legyek?

Egészen a mai napig reméltem, hogy a kicsapás által is elősegítve rövidesen híres és nagy költő lesz belőlem és akkor alaposan meg fogom szégyeníteni Bórembukot. Ma azonban megfordult velem a világ, nagyon keserű dologra ébredtem... Attól a haladó szellemű irodalmi laptól, melyet mindig olvastam, Spiegeltől kaptam kölcsön, beküldött verseimre ma kaptam meg a választ. Először sírtam és könnyeimen keresztül többször oivastam. De ihába olvasom el akárhányszor, hiába sírok, ez nagyon lesújtó, megsemmisítő kritika. Soha nem gondoltam arra, hogy én még kezdő költő vagyok, hogy sok bennem a vidékies íz és a dilettantizmus.

Nem tehetek róla, ha most eszembe jutnak Bórembuk szavai, mikor arra intett, hogy ne bízzam el magamat időnek előtte ...

Igazán nem értem, mert azt is megírtam nekik, hogy kicsapott diáik vagyok. Úgy szerettem ezt a lapot és úgy bíztam benne, mint az Istenben!

Ó, ha Bórembuknak lenne igaza, akkor nincs igazság ezen a földön, akkor nem érdemes élni.

Olyan dolgok nyílnak fel előttem, amikről eddig soha sejtelmem sem volt.

Egészen biztos, hogy ez csak egy rossz pillanat, valami különös gyengeség szállt meg és azért zavarodik most előttem össze minden, amiben eddig olyan szilárdul hittem...