Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Bellyei László: Bórembuk
után, mikor ijedten jártatta szemeit az osztályon, indulatos hangon folytatta: — Ez persze nem vonatkozik magára, Szegfűszeg. Ezt csak általánosságiban mondtam a mai korról... De jegyezze meg magának, hogy akármiilyen viszonyok közé is kerüljön az ember, az első mindig az legyen, hogy kötelességét teljesítse. Megértette? — igenis. — Ha fogom látni, hogy semmit sem tud és nem akar igyekezni, akkor el fogom buktatni. Megértette? — Igenis. És amikor csengettek, az osztálynak csaknem a fele bentmaradt és szenvedélyes vita kezdődött közöttünk. Azt a hülye Sárkányt szerettem volna felképelni. Neki 'is ugrottam, de a többi gyávák lefogtak. Tele szájjal ordította az a holdvilágképű, hogy Bórembuknak van igaza. — Neked, Szeles, újabban teljesen elment az eszed. Csak nem gondolod, hogy Bórembuk azt mondja nekünk: ne tanuljanak semmit, majd az érettségin én úgyis áthúzom magukat... — Bórembuk az korlátolt és buta ... — Haha ... Buta? ... Csak neked volna annyi eszed, barátocskám ... Nincs még a gimnáziumban egy tanár, aki úgy értené a latint. Ilyet és hasonló szamárságot üvöltözött felém Sárkány az egész osztály színe előtt. Kár is volt vele szóba állni. Láttam rajta, hogy már nincs olyan beteges színe, mint az év elején. Biztosan átismételte már az egész latin nyelvtant és azért jár úgy a szája. Még azt is mondta, hogy meg van győződve, hogy Bórembuk jóakaratú ember. Na, ezt soha nem fogom elhinni neki Mégis nem tudom egészen megérteni azt az utolsó jelenetet, ami köztem és Bórembuk között történt-közvetlen kicsapásom előtt. Lehet, hogy csak színészkedett az öreg, mintahogy véleményem szerint általában
