Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Színház, film, rádió - Szent Johanna

h a n n á t az egyház küldte máglyára, — erősen angol befolyás alatt — az azért történt, mert őt eretnekségben találta bűnösnek. Eretnekséggel bélyegezték őt, mert szembeszállott az egyházszabályokkal, mert túltette magát az egyházi kereteken és mert Istenben való hite túlért a földi határon.

Csak az 1920.-as úr megjelenése jelenti, hogy a drámához tartozik az is, miszerint az egyház a protestáns-szellemiségű Johannát megégetése után ötszáz évvel szentté avatta. A legmagasabb rendű bölcseletnek meg kell abban nyugodnia, hogy egy kiközösített eretnek hosszú idő után szentté válhatik.

Bemard Shaw Johannáját a mai drámai színházak hősnőik próbakövének tekintik. Természetes, hogy úgy a színésznő, mint a színház így bizonyos gátlással nyúlnak a darabhoz és ez sohasem vezet jóra. Különös tekintettel vannak a nagytekintélyű íróra is és sem a darabot, sem a szerepet nem kezelik úgy, mint egy „más" színpadi művet. Elismerjük, hogy a Belvárosi Színház jó előadást produkált, de ez az előadás nem volt „korszerű", ami pedig Shaw darabjának leglényegesebb tulajdonsága. Szent Johanna ugyanis mindig bennemarad az időben, a mában. A gondos rendezés éppen ezt a szempontot hagyta figyelmen kivüL Az említett hősnő-próbából következik, hogy Joh a n

n

a szerepét úgy a rendező, mint a színésznő a többiektől szinte függetlenül külön kezelik. így történik, hogy a többi szereplő, — mint akiknek nincs vesztenivalójuk — túl tudnak nőni a hősnő teljesítményén. A Belvárosi Színházban Bulla Limának kellett újból vizsgát tennie. (Ez, ha nem is ember, de sztárkínzás.) Ilyen körülmények között IB'ulla Elma, ugyanúgy mint Elisabeth B e r g n e

r, vagy Bajor Gizi szintén nem juthatott olyan közel Johannához, mint ahogy a vizsga feltétele nélkül bizonyára jutott volna, így természetesen igénybevette más nagysikerű alakításainak eredményes, de ide kevésbbé találó eszközeit, — ugyanúgy, mint nagynevű elődei is tették. így ugyanannyit nyújtott, mint azok. Legveszélyesebb ellenfele Páger volt, aki a dauphin szerepében egy eddig ismeretlen oldaláról mutatkozott be. Nagy Györgyben, ha eltekintettünk túlzott arcjátékától, az előadás egyik legjobbját láthattuk. Shaw szellemiségéhez B

o r a

y Lajos jutott legközelebb. M

i

- hályffy és Toronyi (Cauchon püspök és az inkvizítor)

csupán hangtechnikai párbajt vívtak. Ebben a küzdelemben végén Toronyi győzött. Baló Elemér mélyrőljövő átérzéssel és tiszta művészi eszközökkel alakította a Johannát védő Márton barátot. Kár, hogy a tiszttartó epizódszerepére kevesebb