Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Színház, film, rádió - Szent Johanna

SZENT JOHANNA.

Több mint félezer éve, hogy Johanna, egy francia parasztlány elindult dom-rémy-i otthonából, hogy eleget tegyen „szentjei sugalmazásának" és „isteni küldetésének", hogy hitével kiverje az angolokat Franciaországból és hogy ezért a hitéért máglyahalált haljon.

A dauphin dunoisi udvarában már katonaruhában jelentkezik és hitével annyira fellelkesíti a francia trón gyámoltalan várományosát, hogy onnan már mint a francia seregek parancsnoka indul tovább az angolok ellen. Hite erejével magával ragadja az addig tehetetlen francia seregeket is és Orleánsnál nagy győzelmet arat az angolokon. Ezután a dauphint VII. Károly néven Franciaország királyává koronázza a reimsi dómban. A koronázás után Johanna tovább akarja folytatni a harcot, de VII. Károly inkább az angolokkal való békés megegyezésre hajlik. Ez a szűkreszabott ember megijed a sikertől és hozzáméltó udvarával együtt ellenzik Johanna tervét. De a hadsereg többi vezetőjének sem üzlet tovább a háború, ezek sem hajlandók tovább Johannát támogatni. J oh a n n a egyedül marad népszerűségével. Ebből még telik annyira, hogy új csatába indul. De ezt már az angolok által fejére tűzött magas vérdíjjal terhelve teszi és a compiegni csatát elveszíti. (Harc közben rántják le lováról, — meglehet éppen honfitársai.) Az angolok fogságába kerül és ők egyházi-törvényszékeié állítják. Bírái, francia főpapok és az egyház francia főinkvizitora. Ha megtagadja isteni küldetését, ha bevallja, hogy a sugalmazások nem a szentektől, de az ördögtől származtak, akkor felmentik az eretnekség vádja és az elégetés alól, ehelyett életfogytiglani rabság kegyelmében részesítik. Johanna a máglyát választja.

Bár az utolsó pillanatig él benne a remény, nem jön segítségére senki. Sem V I I. Károly, akinek trónt adott, sem hadvezértársai, akik megosztoztak vele a dicső csatákon. A máglyáramenet is egy angol katona nyújt neki utolsó vigaszt, egy száraz ágból összekötött keresztet.

A darab epilógusa huszonöt évvel későbben játszódik. VII. Károly, aki még életben van, álmot lát, Johanna és a megégetés többi szereplői jelennek meg neki, és egy úr 1920.-ból, aki Johanna szenttéavatását hozza hírül. A „megjelentek" örömmel veszik tudomásul Johanna szenttéavatását és felvetődik a gondolat, hogy Johanna most már nyugodtan visszatérhetne az élők közé. De az 1920.-as úr felvilágosításai alapján elszomorodottan veszik tudomásul, hogy ez újból csak nem vezetne jóra, — Johannát, ha nem is tűz által, de más alkalmatos