Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Kritika - Erdőházi Hugó: Földes Sándor: Némák indulója (Versek)
KRITIKA ERDÖHÁZI HUGÓ: Földes Sándor: NÉMÁK INDULÓJA Versek. (Pozsony.) Földes Sándor a szocialista költészetet reprezentálja Szlovenszkón. Az Emberország és Tömeg nyers és elementáris erejű kiáltásai után eltelt tíz év. A szocialista kultúra ezalatt lekerült a barrikádokról és a humanizmus eszmei ihletettségében az emberi költészet magasabbrendű síkjára lendült. A költővé érés és emberi meghiggadás, impozáns példája Földes Sándor költői fejlődése, aki már a Némák indulójában nem pogány mithoszokat (Nap-isten, Vér stb) dob rakétaszerűén a világra, hogy azt felgyújtsa, hanem az ember életének azt a költészetét adja, mely utat jelöl ki vezényszavak helyett a költői hit, a világnézeti idealizmus szuggesztív ereje által. Földes Sándor költészetében megállóit az idő, várakozás a némák indulója, valaminek történni kell a világban, valamiben hinni kell az emberiségnek: ez az élet igazságossága, a munkásmilliók, a föld és gyárak embereinek ereje, a csók halhatatlansága. Ez a költészet felráz és gondolkoztak nem absztrakt, nem cicomás, fejlődési lehetőségei kiszámíthatatlanok. Nyelvezete már nyugodt és kúltúrált. Jelzői nem finomkodnak, hanem igazolnak és erősítenek. Ez a hangszer a trombita, amit hegyek tetejéről fújnak jelnek, figyelmeztetőnek. Kisebbségi költő Földes Sándor. Eszmei értelemben nem, lélektani értelemben sok köze van a kisebbségi élet realitásaihoz, szociális bánatához és a szociális géniuszának teremtő optimizmusához. Földes Sándor a nagy költő minden velleitásával lépked a szlovenszkói líra első sorában.
