Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Kritika - Erdőházi Hugó: Földes Sándor: Némák indulója (Versek)

KRITIKA ERDÖHÁZI HUGÓ: Földes Sándor: NÉMÁK INDULÓJA Versek. (Pozsony.) Földes Sándor a szocialista költészetet reprezentálja Szlovenszkón. Az Emberország és Tömeg nyers és ele­mentáris erejű kiáltásai után eltelt tíz év. A szocialista kultúra ezalatt lekerült a barrikádokról és a humaniz­mus eszmei ihletettségében az emberi költészet ma­­gasabbrendű síkjára lendült. A költővé érés és em­beri meghiggadás, impozáns példája Földes Sándor költői fejlődése, aki már a Némák indulójában nem pogány mithoszokat (Nap-isten, Vér stb) dob rakéta­szerűén a világra, hogy azt felgyújtsa, hanem az em­ber életének azt a költészetét adja, mely utat jelöl ki vezényszavak helyett a költői hit, a világnézeti idealizmus szuggesztív ereje által. Földes Sándor köl­tészetében megállóit az idő, várakozás a némák indu­lója, valaminek történni kell a világban, valamiben hinni kell az emberiségnek: ez az élet igazságossága, a munkásmilliók, a föld és gyárak embereinek ereje, a csók halhatatlansága. Ez a költészet felráz és gon­dolkoztak nem absztrakt, nem cicomás, fejlődési lehe­tőségei kiszámíthatatlanok. Nyelvezete már nyugodt és kúltúrált. Jelzői nem finomkodnak, hanem igazol­nak és erősítenek. Ez a hangszer a trombita, amit he­gyek tetejéről fújnak jelnek, figyelmeztetőnek. Ki­sebbségi költő Földes Sándor. Eszmei értelemben nem, lélektani értelemben sok köze van a kisebb­ségi élet realitásaihoz, szociális bánatához és a szo­ciális géniuszának teremtő optimizmusához. Földes Sándor a nagy költő minden velleitásával lépked a szlovenszkói líra első sorában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom