Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: Szlovenszkói magyar színészet 1936 elején

Komáromban eredményes színiszezónja volt a nyu­­gatszlovenszkói társulatnak. A „klasszikus ígéretek" közül kettőnek beváltását megérte a közönség: a Velencei Kalmárt s a Cigánybárót lát­tuk. Csak egyes szerepek tűntek ki, de azok jól! Az igyekezet azonban: Komáromban Slhakeispeare-t adni, eliismerésreméltó. Túlnyomóan zenés játékok uralkodtak. Olyat is lát­tunk, amely talán a nyári színházakban is megbuknék. Miért nem lehetett ehelyett valóiban színvonalas dara­bot előadni, nem értjük! Nagy siker volt Fodor László „Érettségi" című darab­ja. Lelkiismeretesen játszották, minden szereplő a he­lyén volt. A színtársulatnak van néhány nagyszerű énekese, néhány kitűnő karakterjátékosa: az élszereplők ellen általában nem esett kifogás, csupán az, hogy keve­sen voltak s olykor a statisztériát is bevonták a ko­moly játékba, ami felborította az egységet. A kiállí­tásra, rendre, díszletekre, ruhákra, rendezésre, tán­cokra ügyeltek. Olykor bámulatot keltő ügyességgel kellett szerepeIniök a szűk színpadon. Néhány bevált színészt a közönség melegen szívébe fogadott. Fest Vidor, a karmester, kitűnő zenész. Nem ő telhet róla, ha a zenekar összeállításában a kegyeleti szem­pontok uralkodtak s emiatt nem minden zeneszám si­került a kellő tömöttséggel. Úgy rémlett: a zenészek olykor szólószámot játszanak. * Eredeti bemutató egy volt: Borka Géza ötletes, mu­latságos vígjáték szövegére a tehetséges zeneszerző­karnagy írt muzsikát s ezt mutatták be két estén ke­resztül, nagy sikerrel. „Hajrá szenzáció" volt a címe. Egy találmány állott a színdarab középpontjában, ez volt kiindulópontja az üldözési jeleneteknek, a szerel­mi párviadalnak s a végső erkölcsi tanulságnak iis. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom