Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Pfeiffer Miklós Dr.: A nemzeti és vallásos gondolat kölcsönös viszonyáról
is kell, vallásos, egyházi alapon történő szervezkedés is kell. E kettő nem egymást pótolni, hanem kiegészíteni hivatott. Jóakarattal és tapintattal a tisztán nemzeti és a vallási szervezetek ugyanazon községben, sőt részben ugyanazon tagokkal párhuzamosan is szép és áldásos működést fejthetnek ki. Ha pedig valaki a nemzeti egységre való hivatkozással a vallási szervezkedés ellen foglalna állást, az akarva, nem akarva a nemzeti békét és egységet zavarná meg, mert szembehelyezkednék a vallásos szervezkedésre súlyt helyező nemzettestvéreivel és őket lelkűkben nyugtalanítaná, elkeserítené. Meg akarná vonni nemzete vallásos, hívő fiaitól azon sok lelki, nemzetépítő értéket, melyet azok a vallásos szervezkedésből merítenek. A vallásos megyőződésében konzekvens ember külömben is nem engedmény gyanát kéri azt, hogy vallási téren is szervezkedhessen, hanem ehhez mint elvitázhatatlan jogához feltétlen ragaszkodik. Akadhat végül, aki a vallásos gondolat ellen azt a vádat hozhatná fel, hogy az a nemzeti gondolatot háttérbe szorítja, annak fontosságát lefokozza. Erre észrevételem a következő: Hogy a nemzeti életre a vallási és egyházi életből sem közvetlenül, sem közvetve semmiféle kárnak nem szabad háramlania: ez magától értetődő. Még pedig magától értetődő, valamint nemzeti, úgy vallási szempontból is, amint azt fentebb érintettem, midőn arról szóltam, hogy a nemzethűség a vallásos gondolatnak is lényeges része. Ha azonban Istenben hiszek, ha Isten létét elfogadom, akkor Isten csakis az első lehet, nem pedig a második. Akkor Isten fölé semmiféle más, bármekkora értéket sem helyezhetek. Tehát a nemzetet sem. Akkor Istennek van alárendelve minden más érték: család, kultúra, népjólét, szociális haladás, nemzeti élet, nemzetközi rend. Ez azonban mindezen és minden más értékre nem érték-, vagy erőcsökkenést jelent, hanem erőgyarapodást: Istennel, az Abszolútummal való kapcsolatot. A valláserkölcsi gondolattól