Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Dallos Sándor: Színjáték a mezőn

sabb életérzés, amit a világ csak érezhetett s minden úgy megtelt szeretettel, hogy már valaminek történnie kellett, mert ha nem, kipattan mindenből a beleoltott emberarc.

Volt egy pillanat, mikor valami mozgás szükséges volt s a rigó már látta is, hogy a fehér havon egy egér szalad errefelé s érezte, hogy valami most mindjárt történni fog, mert ez a mozgás nem lehet hiábavaló, hogy ez a mozgás új fejezet. Még látta, hogy a kis tanya csodálatossá szépül, ahogy az előbbi pár belép rajta, olyan lesz, mint a fák álma az előbb: a legszebb ház a világon s ezzel oly tökéletessé válik minden, hogy ez már nem lehet és okvetlenül valami boszszúállásnak, valami torz gyilkosságnak kell történnie ebben a tökéletességben, mert ez egyenesen gyilkosság után kiált s a szépséges csöndben egyszerre páni rémület fogta el és borzasztó szorongás támadt benne maga miatt. Riadtan nézett maga köré, mert már a Gonoszt kereste, akinek okvetlenül itt kellett settenkednie, de nem látott semmit. Pedig a vércse a sziklarepedésben és a róka a hajlat alatt ebben a pillanatban kapták a parancsot, hogy induljanak el megbontani a harmóniát és már suhantak errefelé; a vércse szárnyon, a róka hason csúszva: a Gyilkosság közeledett.

Két pillanat se telt el, ott voltak már, a rigó csak annyit látott, hogy egy test, mint valami kő zuhan le az égből, az egér sikolt, előtte is elsötétült a világ, egy nagy test zuhant rá, egy erős fog feltépte a hátát s akkor egy roppant hang zendült fel valahonnét:

— Megállj!

Csodálatos hang volt, erős, biztos, parancsoló, az volt az érzése először, hogy a ház kiáltott, de lehet, hogy a fák, vagy a föld, vagy maga az Isten, a vércse, mintha megszaggatták volna a szárnyát, hulló toliakkal, rémülten menekült és a róka remegve állt előtte- A nagy hang után úgy rémlett egy pillanatig a rigó