Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Borsódy István: A szlovenszkói magyar kultúra vajúdása
bábán ülő. De ez a természetes érdeklődés „Budapest" felé ferdén determinálta a kölcsönös érdeklődés értékelését és szemléletét. Magyarországon úgy néztek bennünket, mintha alacsonyabbról néznénk fel az ő töretlen és szilárd nemzeti magyarságukra. Mibennünk is volt hiba és szentimentális Pest, cigány, „magyar élet" rajongásunkkal azt a látszatot keltettük, mintha zarándokúton járulnánk ideálunk elé. Csak az utóbbi időben kezd valamivel korszerűbbé válni ez a viszony. A szlovenszkói magyar kultúra érdekében mindkét oldalról reálisabb, kultúránk kisebbségi humanizmusának megfelelőbb kapcsolatot kell teremteni. * A szlovenszkói magyar kultúra vajúdik. Új szervezések, új hangok hallatszanak. Szeretnék, ha ezek a hangok nemsokára teljes kórusban hirdetnék a kisebbségi humanizmus diadalát. Ha a magyar emberek meg fogják érteni a humánum erejét, akkor szervezők és társulok a tiszta emberi akarat csodájával fogják életre kelteni a kisebbségi testet. Ha a testből kilép az ember, külső és belső ellenség meg fog hódolni a szellem előtt. Legalább is ezt kell remélni annak, aki az öntisztító kritika után a munka optimizmusával néz maga elé. Az eseményeket figyelő ember őszinteségre törekszik és az igazság szándékával kísérli meg a látottak közlését. Helyzetünk felderítése, összefüggéseink megértése bonyolult életünkben nehéz feladat. De törekednünk kell az igazság megismerésére és hangoztatására, mert tetteink amúgy is sok tévedést rejtegetnek. Cselekedetben újra és újra tévedünk, ezért az igazságot szóban szüntelenül ismételnünk kell, — mondja Goethe-