Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Borsódy István: A szlovenszkói magyar kultúra vajúdása
Nálunk a „kultúrérdek" fogalma tisztázatlan. A felületes, nyelvi koncepciójú kultúra, ami történeti, fejlődésünk árnyéka gyanánt telepszik ránk, gátolja a gerinces kultúrönérzet érvényesülését. Igen sok magyar család gondoskodásának mottója: ha a régi magyar államiban érdek volt a magyarnyelvű kultúrához tartozni, akkor ma érdek a csehszlováknyelvű kultúrához szítani. Hiszen közismert, hogy számos magyar szülő kikerüli az anyanyelvű iskolát, hogy idegennyelvű iskolába járassa gyermekét, mert a gyermek „érdeke" kívánja, hogy minél előbb elsajátítsa az államnyelvet, amire okvetlen szüksége lesz. Vagyis, a nyelv kérdése elhomályosítja a kultúrtudatot. A szülő nem érzi, hogy gyermekének kultúnfejlődését teszi lehetetlenné ezáltal és „kultúrérdeke" ellen cselekszik- Mert az ilyen gyermek nem szabadul a család magyar hatása alól sem; társadalmi helyzete, ismerősei a magyar kultúrának predesztinálnák, de idegennyelvű iskolája derékbe töri fejlődését és felemás kultúrával a kultúrhontalanság csődjébe esik. (Ehhez mérten társadalmunk felnőtt tagjai is könnyűszerrel hanyagolják el a magyar kultúrérdekeket s náluk nemkevésbbé állnak fönn a kultúrhontalanság következményei.) Szabadulnunk kellene a nyelv külsőséges értékelésétől. A nyelvet föl kell emelni a tisztultabb fölfogás légkörébe, hogy megismerhessük kultúrfenntartó erejét. Emberi kultúráról van szó; arról a kultúráról, amit az egyén szellemével megteremt. Ez a teremtő folyamat egy nyelvvel van összekapcsolva: a nyelv van a kultúráért. Vagyis a nyelv viszonylagosan alárendelt szerepet tölt be. De ebben az ideális alárendeltségben emelkedik hivatásának legfényesebb magasságába. Mihelyt a nyelv jut uralomra és a kul túre kerül alárendelt helyzetbe, előáll a sötétülő ember-sülyedés: a soviniszta nyelv diadala a kultúra fölött.