Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-12-01 / 10. szám - Száz Sándor: Rádió. A pozsonyi rádió magyar műsora októberben
RÁDIÓ A POZSONYI RÁDIÓ MAGYAR MŰSORA OKTÓBERBEN. Időszerűtlen és alkalmatlan lenne vitába szállni az októberben elhangzott magyar előadásokkal. Általánosságban meg lehet jegyezni róluk, hogy nem alkalmasak a rádióhallgatóság szempontjából. Vértelenek, semmi kapcsolatuk sincs a rádióhallgató gyakorlati követelményeivel és lelki szükségleteivel. Elég csak felhozni a Járási Közművelődési Szövetség előadásait, amelyekben folytatódik a már nem egyszer emlegetett és elcsépelt programmadás. Ezek a szelíd elmélkedések már témájuknál fogva is nagyon kevés emberhez szólnak (azokhoz, akik rendesen nem hallgatják), rétorikai stílusuk és előadásuk miatt pedig a nem illetékesek kevés hasznot húznak belőle. Nem értjük a rádiót és a Szövetséget sem: miért tölti ki heti negyedóráját ennyire közismert témákkal, olyanokkal, amelyeket megalakulása óta hangoztat, lapjában publikál és miért nem fog hozzá konkrétabban a kérdéshez és miért adja; a rádióhallgatóságnak ezeket a kényelmes elmélkedéseket. A rádió elé a konkrétebb rész tartozna. Október előadásai (azért foglalkozunk vele annyit, mert a műsor túlnyomó részét foglalják le) csaknem teljesen tudományosak, legalább is azoknak vannak feltüntetve. Ez alapjában véve nem nevezhető szerencsésnek, mert a szórakoztatás is egyik feladatai a rádiónak. És azután? Milyen lehet az a tudományos előadás, amelynek maximális időtartama 10—15 perc? A műsor nem változatos. A zenei számokban állandóan ugyanazokat halljuk, legtöbbször a zongoránál. A témák ismétlődnek. A könnyű szám és a humor csaknem teljesen hiányzott. Az idő beosztás unalmas. Az állandó séma: előadás, zongora, előadás. A rádió meg sem próbálja, hogy ezt az időtartamnak meg nem felelő beosztást megváltoztassa. Nem a mi feladatunk az, hogy ötleteket adjunk, de a merevség megtörése meghozná a nívójavulást és a tarkaságot is. A műsor összeállításánál csak a közönségre kell lenni figyelemmel, nem pedig személyi és egyéb érdekekre. Ütóvégre minek az az előadás, amit témájánál fogva senki sem hallgat meg. Nem „rátukmálni" kell a hallgatóságra a műsort, hanem érdeklődését, nívóját kell megfigyelni és e szerint irányítani a szerkesztést. A rádió sem akarhatja azt, hogy csak iái „légbe" beszéljen. Már pedig az októberi műsor is azt mutatja, hogy rendületlenül halad régi és be nem vált útjain a magyarnyelvű rádió. SZÁZ SÁNDOR
