Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-12-01 / 10. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Illyés Gyula: Puszták népe Pannóniában
részén a szapora, élni tudó német elem, hogyan hóditje el a magyartól földjét, házát, munkaterét is s a magyar, az egykor dúsan termékeny nép megszűkült gazdasági lehetőségei között kimondja az öngyilkosságot: rendszerré teszi az egykét. Illyés Gyula akkori útirajzai egész éven át tartó komoly vitát eredményeztek a magyar közírók és írók meg statisztikusok között. Ez a könyv is ilyen visszhangot vált ki. Amit 1848 óta, hogy a jobbágyságot papír szerint eltörölték, mi csak madártávlatból ismertünk és lírai félálomból, Petőfi verseiből és az érzelgős műdalokból, azt most Illyés mint valóságot tárja elénk. Ebben is különbözik a régiektől és más reményekre jogosító a mai magyar értelmiségi és író-nemzedék. Vegyék észre, hogy Illyés esete nem elszigetelt jelenség. Hogy ma egyre sűrűbben találkozunk a könyvek között, az új magyar könyvek között, olyanokkal, melyek lelkiismeretesek, akárcsak a régi nagy reformkori írógeneráció volt a Vörösmarty-ige ívelése idején, de reális, de művészi, nem leplező, hanem leleplező képet nyújt a nemzet bajairól. Csak a gyenge fél a bírálattól, az erős a szemébe néz! A régi Magyarország, a kiegyezés utáni félszázad korában, abba a hitbe ringatta a magyar írót, hogy írhat már csak édes szórakozásra valót, minden nagy, komoly ügye a nemzetnek el van intézve, az állam valóságos biztosító intézet a számára. Most látjuk, mennyire nem így volt és nem így van. Illyés könyvének abszolút politikai hitele van a szó görög értelmében, de ez a hitel párosul a könyv művészi hitelével is. Nincs itt szó agitációról. A pusztaiak fia nem dilettánskodó parasztíró, egyetlen álnépies szó nincs a könyvében. Gyönyörködve olvastam e prózai stíl csodálatos fordulatait, érett, kész, hibátlan zenéjét. Illyés szó-művészete megeszményesíti a valóságot, mint az igazi író stílusa, de nem a szépítés, hanem a hatásosság értelmében. Ez a hatásosság viszont mentes minden tendenciától s mégis mennyire nemesen szocialista. Engels írja, hogy a tendencia önmagából jön, a szituációból és a történetből, minden külön kiemelés néíkül. így is van. Illyés is bizonyítéka ennek. Az a szinte flauberti tartózkodás, az a látszólagos hűvösség, ami mindenkinek feltűnik bizony a művész arányismeretét árulja el, ütemet és végtelen biztonságot, egészséget jelent. A nagy újdonságot nyújtó könyv mellett egy nagy stílus-élményt is kapunk. Illyés könyvét tehát el nem kerülheti a magyar kortárs; sajátosan nekünkvaló könyv ez. Nemcsak egy ismeretlen magyar vidék képe, hanem egy becsületes és tiszta nemzedék önarcképe is. A bírálatnak ez a foka már nemzeti érték. SZALATNAI REZSŐ
