Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-12-01 / 10. szám - Boross Béla: A szlovenszkói magyar tanítóság és a tankönyvirodalom

kavégzés mikéntje, módsze“©, mint a tanítói hivatásban. Nincs még egy foglalkozási ág, melynek „napszámosai" olyan egységes elvek szerint munkálkodnak, mint a peda­gógusok. Ezt kívülünk álló nehezen tudja megérteni, isme­retlen előtte a tanítói kar testvéri szolidaritása a munká­ban, az egyesületi törekvésekben, az existenciális küzdel­mekben, az anyagi és szellemi érdekvédelemben, s — a pedagógiai reformokban. Aki úgy ír, mint Zombory, annak fogalma sincs arról, hogy a tanítóság a maga „kiváló egye­­deit" föltétlenül követi az előrehaladásban, „lelkes tagjait" túllicitálja a lelkességben, s ilyenformán nem is lehet „két nagy csoportról szó, mert az egész tanítói kollektivum egy életközösségbe, egy tanítói táborba olvad. Elképzelhető manapság az, hogy vannak pedagógiai reformokkal, új el­vekkel és módszerekkel dolgozó iskolák mellett tel­jesen „avult rendszerrel" operáló pedagógiai műhelyek, ahol „kiölik a jövő generációból az aktivitást", s ahol — ha nem a tanító, hát — a szülők föllépése meg nem szün­tetné ezt az ócska eljárást, s nem követelné a „kiváló" is­kolák eszközeinek az alkalmazását?! Nem, ezt maga Zom­bory György sem hiheti komolyan, ha a pedagógiai problé­mákkal komolyan foglalkozik. Sorok között azt akarja kifejezni, hogy a tanítóság a tan­könyvekből sajátítsa el az „előrehaladás támpontjait." „A mai helyzetet véve, nálunk a tankönyveknek még sokkal nagyobb szerepük van, mint esetleg más országokban." Engedje meg Zombory György, hogy ezt a megállapítást visszautasítsuk. A „mai helyzetet" tudniillik úgy alakította ki, hogy a kiváló tanítóegyedek mellett a „nagy többség nem alkalmas nagy feladatok megoldására." Hogy mik azok a „nagy feladatok", azt nem konkretizálja, de óriási fontos­ságot tulajdonít annak, hogy „hibátlan tankönyvek kerülje­nek a tanítóság kezébe." Elmondottuk már, hogy a tanító­nak — munkája végzése szmpontjából — mellékes a tan­könyvek „hibátlansága", valiamint Zombory Györgynek azon, teljesen alaptalan megállapítása, hogy „tanköny­veinknek egyálalában nincs metodikájuk." Távol áll tőlünk, hogy védelmünkbe vegyük tankönyvirodialmunk termékeit, de azt kétségbe vonjuk, hogy bármelyik szíovenszkói ma­gyar tankönyvünk írójáról jogosan el lehetne mondani a következő mondatot: „Sok esetben nagy hibája tanköny­veinknek az, hogy írója konzervatív, maradi nemtörődöm, aki tanítói képesítése óta talán nem is vett kezébe pedagó­giai könyvet, folyóiratot, így teljesen elzárkózott a peda­gógia teljességében épp most kibontakozó nagy eiedmé­­nyei elől és így annak elveit sem tudja könyvében felhasz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom