Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Színház, film, rádió - Volt egyszer egy asszony. Fendrik Ferenc regényes színműve

különben folyton bölcselke­­dő, gazdag-barát. Egy fiatal leány képében az igen fon­tos szerepet játszó mentőan­gyal,, aki ügyes üzleteket köt és amellett a gyönyörű asz­­szony édeshúga. A jó mel­lék-szerep egy álgazdag ál­barát, egy ma divatos dísz­barát. A történet is közismert: a szegény, de tehetséges fiú beleszeret a gyönyörű asz­­szonyba. A gyönyörű asszony addig játszik amig ő is sze­relmes lesz a fiúba. Nagy felindulásában a fiú felesége akar lenni. De mikor a bölcs, de valódi gazdag-barát fi­gyelmezteti a szegénységre azonnal elutazik az „örökta­vasz" világába. A fiú ponto­san úgy, mint minden regé­nyes színdarabban; öngyilkos lesz, — de nem hal meg, ha­nem szerelmet vall a beteg­ágyához érkező mentőangyal­nak. Ha F e n d r i k Ferenc álnév alatt mutatkozott volna be és nem lépett volna ki a nyilvá­nosság elé„ bármelyik „öreg" szerzőre gondolhattunk vol­na. Azok bármelyike nyugod­tan vállalhatná ezt a munkát, olyan gazdag jól csiszolt pár­beszédekben, kihegyezett je­lenésekben és könnyfakasztó cselekményekben. Kifogás és hiány. Legelső­sorban a szellemet kifogásol­hatjuk és a színházi él­ményt hiányolhatjuk. A szín­ház ugyanis eredetileg a szel­­lemkuitúra háza és színpada a magasabb szellem-szemlé­let síkján álló költő helye. A költő aki nem fogalmaz, ha­nem alkot. A költőé aki szel­leme és művészete erejével élményt tud teremteni a szín­padon és a közönséget mű­vészete és a színpad segít­ségével, a maga magasságá­ba vonja, részesévé teszi a színjátékkultusznak. Meglehet hogy F e n d r i k Ferenc nemcsak ügyes szer­zőjelölt, hanem író is. De ha színpadnak komolyan szüksé­ge van rá, akkor enged­je hogy megmutatkozhasson benne az író és ne kénysze­rítse őt a halódó múlt vona­lába, a szerzőmesterek nyom­dokába. A Vígszínház titka, hogy mindig meg tud vigasz­talni egy jó előadással. Most is ez történt, — más semmi. F e n d r i k Ferenc gyönyörű „asszonyát" Lázár Mária ját­szotta olyan gyönyörűnek, olyan v,Asszonynak" ahogy azt a szerző meg sem álmod­hatta. Kevésbé tetszett Be­regi a bölcs, de gazdag barátban. Jobb volt nála a díszbarát Ajtay Andor. Ko­vács György a Kolozsvári Magyar Színház volt tagja a a fiú szerencsétlen szerepé­ben mutatkozott be, — na­gyon bizalomkeltően. Túl hű­vös és túlmodoros mentőan­gyalvolt Ágai Irén, Bihari József egy betoldott jelenés­ben is otthon mozgott, — ő a színház új üdvöskéje. G óm­ba szögi Irént is nagyon meg kell dicsérni. Egy ilyen t,,kezdő"-darab a rendezőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom