Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Cseh és szlovák költők antológiája
a kevesek közül véleményem szerint csak egyetlen műfordítónk adta vissza eddig művészi tökéllyel és egyenrangúan a nagy cseh szimbolistát: Petneházy Ferenc. (Lásd a nyitrai Híd antológiájában megjelent fordításait). Ha Horváth és Petneházy fordításait összehasonlítjuk: tüstént szembeötlik a nagy különbség, mely az eredeti szöveg egybevetésénél még jobban megnő. Ám szóljunk az antológia pozitív oldaláról is. Kiemeltük föntebb, hogy maga a jelenség is már pozitívum. Pozitívum benne minden jó költői sor. Dók a Hora-fordítások, Bezruč, Halas verseinek magyar formája is kitűnő, hisz Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és József Attila mégha nem is tudnak csehül S csupán a költő érzéke szerint a nyersfordítás után dolgoztak, mégis kitűnő munkát produkáltak. Egy-egy vershez nem is szólhatunk hozzá, csak aiz elismerés hangján. Az első cseh fordítások ezek egységes kötetben s föltétien hivatásuk lesz úgy a gyakorlati neveléstanítás terén, mint általában a versolvasók táborában is. Ez az első jel. Reméljük, őszinte gyűrűzés veszi körül, nem vész el a közöny sivatagjában. Az antológia szlovák része már határozott hagyományokra tekinthet vissza. Már a fordulat előtt is, most meg pláne rengeteg szlovák vers jelenik meg magyar fordításban. Alig tudjuk már számontartani a folyóiratok, újságok olvasókönyvek legtarkább gyűjteményét. De antológia is van már, mégpedig kettő: Krčméry István: Antológia szlovák költőkből (1925) és Darvas János ismert kötete, a Hegyország hangja (1934). Mindkettő megtette a maga hivatását, hézagpótló volt. Darvas János most abba a helyzetbe került, hogy ő lévén a bírált antológia egyetlen szlovák fordítója, teljesebbet produkáljon két évvel ezelőtt megjelent köteténél. Darvas tényleg jobbat is nyújt itt. Az előzű antológiából hiányzó finom borzongású Maša Hal ’amovát már itt találjuk s új Lukáč, Smrek, Beniak, Jesenský, Žarnov és Krasko-fordításokat. Nem értjük azonban, miért hiányzik Rázus, Krčméry, Poničan hogy csak a legfontosabb neveket említsük. Ez bizony hiány. Viszont régebbi, önálló kötetében megjelent fordításait is csiszolta, átírta ezúttal Darvas János, úgyhogy általában jobb, művészibb minden verse, mint azelőtt. Azonkívül Darvas fordításainak még egy elvitathatatlan előnyük is van, ami fontos, hogy tudniillik tartalmilag szószerint is fordításai a szlovák eredetinek, míg a budapesti költők cseh fordításaira ezt nem mondhatnék. A kettő hitelesség dolgában úgy aránylik egymáshoz, mint a fénykép a festményhez. Jó lett volna, ha egy tömör, szép, bevezető tanulmány is
