Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Marék Antal: Féja Géza: Ady. Jóslások Magyarországról

ka, a tiszta irodalom követelményei fellázadnak és megvétózzák a „jóember" esetleges részrehajlásra kapható Ítéletét.

Ki kell tehát mondania Ítéletét a kritikusnak: Sütő Kálmán versei rosszak; nagyon rosszak és messze a zagyva értelmetlenség határán játszanak az olvasó jóizlésével és meggyötört idegeivel. Nincs gondolata, nincs kifejező ereje. Dadogó nyelve zűrös patakzással önti a szavak végtelen tömegét, hogy torz kakofóniájukkal tökéletes zavarba ejtsék a lelkében mélyen elszomorodott olvasót.

Kuriózum képpen pár sort „ideiktatok".

Hiába várlak: nem jösz, nem üzensz:

Új ábrándok tarka Valója Facsarni szívünkbe mézsejteket...?! Elégtél talán pokolfeneken ...?!

— Mitől léted az Isten óvja —

Ezek után a kritikus elhallgat; mindennél meggyőzőbb erejűek a fenti mélyértelmű sorok.

KOSSÁNYI JÓZSEF

Féja Géza: ADY. JÓSLÁSOK MAGYARORSZÁGRÓL Atheneum kiadás.

Ezt a kötetet nem lehet egyfolytában elolvasni. Meg kell pihenni Féja hatalmas tanulmánya után s itt ott Ady politikai, társadalmi, irodalmi prózaii írásai közben. Ha a prózaíró Ady el fullad mondanivalói közepette, ez máris kétséget kelt bennünk mondanivalóink tárgyilagossága irányában. A lírai hang kiütközik a próza egyenletesebb áradásában, ezzel akaratlanul is bizalmatlanságot kelt az olvasóban. Tagadhatatlan, hogy Ady csak lírikus volt. Nagy harcok, melyek körülötte hangoskodtak, lírája miatt lobogtak. Prózájára korában alig gondolt valaki. Nagy változásoknak kellett jönniök, hogy újra fel kell figyelnünk Ady cikkeire. Féja szokott lelkesedésével lát hozzá munkájához. A vétesz Adyt akarja megmutatni, aki a század világháborújának előszelét előre meg érezte s arról komoly formában jelentést tett. Ez a jelentés azonban elbízakodott, pillanatokig sem hiszi, hogy az integer Magyarországot bárminő károsodás érhetné. Bízott kezdettől fogva az erdélyi városok kultúrájában. Optimizmusa csodálatosképpen még a háború másik esztendejében is tartott. Sőt, mintha megnövekedett volna! A kor hangulatától úgy látszik Ady sem szabadulhatott. 1903-ban megmozdul a föld a lába alatt s 1915-ben még büszkén és hittel tartja Erdélyt, szűkebb pátriáját.