Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Kritika - Egri Viktor: Ábel Amerikában

mek Ábelt. Az élet szürkébb, de egyben véresebb színeket kever, mégis jó volt felfigyelni a tréfák és góbéskodások ízes sorára. A gyermek Ábel legendás alakká nőtt, a mesék színes palástjával takaródzott és egy gazdag képzeletű író szárnya emelte a magasba a földről. Még így is, a szár­nyalásában és meseszerű emelkedettségében vitte magával a székely életérzést és önnön árvaságának földi valóságait. Az árva Ábel megbirkózott égi elemekkel és földi hatal­masságok irgalmatlan erejével. A legendás kis ember a földön járt és mégis az egeket súrolta. Tamási költészete tette ilyen földízessé és egyben lebegővé, hitelessé és egyben valószínűtlenné: meseszerűvé! A trilógia második része — Ábel az országúton — mes­terkélten hatott már a mókáknak és góbéskodásoknak hal­mozásával. Ábel kamaszos szertelensége fárasztott. Tamási több színt talált a gyermekkorban, mint a kamaszkodásban, valami erőltetett volt ebben a kötetben. A gyermek az élet durva valóságaival a naiv lélek szent tűzeivel birkózott meg, kérges és földízű humorral védekezett és az eszével s szíve jóságával mesehőssé nőtt a szemünk előtt. A ka­masz Ábelt Tamási már nem tudta a mesék köntösébe bur­kolni, kitűntek foltjai a rideg valóságban. Az eredetiség megtört és szándékoltság érzett a felnövekvő Ábelben. A harmadik kötet helyenként újra megcsillantana, a me­sék világának szívárványozó színeit. A gyermekkor ízes és földi valóságoktól terhes legendás világa támad fel újra a havas Hargita pásztorfiújának Amerikajárásában, jámbor hősködéseiben. Tamási humora Ábel gyermekkorának könnyes derűjét hozza vissza. Életlátása érett és művészi eszközeiben tudatos. Kincses nyelve egyszerűségében és meleg szépségében ragad meg. Nagy út ez a Szűzmáriás királyfi formai egyenetlenségeitől és tartalmi zavarossá­gától. A felhőkarcolók világában járó Ábelt egy Alföldről el­származott magyar, Toldi Miklós segíti kenyérhez. Ez az alföldi magyar kitűnő figura,, az írója minduntalan szembe­állítja székely hősével és a kietlen gépvilágban, Amerika sívár kőrengetegében két különéletű színes magyar világot virágoztat ki, két külön világot, melynek mégis egyazon földforrás ad lelket és színt. Tizenhatéves világcsavargása után az alföldi magyart a földhöz visszasóvárgó Ábel hozza vissza hazájába, ahol a békétlen ember megtalálja végre lelki nyugalmát. Ábel is megállapodik, küzdelmei véget érnek és ebben a megnyugvó kicsengésben Tamási is bú­csút vesz megemberesedett hősétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom