Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Keller Imre: Böhm Károly mint drámaíró

Legvalószínűbb, hogy Böhm lelkében először a bolond alakja fogamzott meg és csak ennek keresett hátteret a longobárdok és gepidák vad harcában.

A bolond alakja minden tekintetben érdekes. A szegény ember hűtlen szerelmese által ütött mély fájdalmáról senkinek nem szól. Elrejti, eltitkolja' az emberek előtt. Lelkét áthatolhatatlan vaspáncéllal veszi körül, hogy lelke redőibe senki egy pillantást sem vethessen. De előtte mások lénye nem lehet titok. Éles szemmel boncolja szét embertársai jellemét, szivük titkát felszínre hozza és szinte kéjeleg, amikor a cselekedetek igazi rugóit kitapogathatja és az embereket megszégyenítheti. A leleplezésben nem ismer kíméletet, irgalmat és elnézést. Ahol képmutatásra talál, oda hirtelen lecsap, az álcát leszakítja a hamis arcról és önmagát megnyugtató lelki örömmel mutatja meg mindenkinek a lelke igazi képét.

Böhm bolondjának megrajzolásában nem vonhatta ki magát ama hatás alól, melyet Shakespeare Lear király keservesen bohóckodó bolondja tett. E hatás azonban nem szolgai utánzásban nyilvánult meg, hanem az alapjellem megrajzolásában. Már csak azért sem lehetett Lear bolondjának másolata, mert szembetűnő, hogy a bolond ostobasága alá rejtett józan életfelfogás, tréfáival palástolt bölcsessége, a látszatos jókedv alatt lappangó komolysága, semmi méltóságot, hatalmat, tekintélyt nem ismerő, nem tisztelő ékeinek és maró gúnyjának sebző, véres igazságai tulajdonképpen Böhm józan életfelfogását, meleg bölcsességét, érett komolyságát és javítani akaró igazságszeretetét tükrözik vissza.

A bolond szájából Böhm jövendő filizófiájának ethikai igazságai tűnnek elő. Böhm a bolond mindén szavát külön lemérte, alaposan átgondolta, súlyossá formálta. Azt akar ta, hogy minden szó fényt gyújtson, erőt leheljen s legtöbbször röviden, velősen, pár szóval mély gondolatokat és érzéseket kifejezőn szól.

A bolondban a tragikus jellem maradék nélkül vetődik elénk. Imponál nekünk tudása, sajnáljuk szenvedéseiért, de megnyugszunk pusztulásában.

Bár kezébe fut össze az események szövésének minden fonalai és bár ennek a jellemnek megrajzolásába az író minden tehetségét és gondosságát belevitte, a többi szereplő személyét sem hanyagolta el.

Alboin mindén vitézi tulajdonságban felülmúlja társait. Vakmerő, örül a vérfürdőnek. Ha nincsen harcmezőn, tivornyákban, dőzsölésekben tölti idejét. Rosamunda iránt érzett