Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Baráth László dr.: A csehszlovákiai magyar mozgalmak meddősége
nek a kérdésinek szinte l'art pour l'art fe szegleté sére szentelték. Ez a jelenség neim volt, s ma sem természetes, de velejárója annak a helyzetnek, amit a nagy szervezetlenség egyetlen átfogó szervezete ural. így ha a csehszlovákiai magyar mozgalmiak meddőségének okait kutatjuk, rögtön feltűnik, hogy minden mozgalom előbb-utóbb vonatkozásiba került a hivatalos pártokkal. Ezeknek a vonatkozásoknak grafikonszerű felvázolása érdekes megállapításokhoz vezet. De lássunk e g y e s isk o Iapóid álk a t. Az első életerős és reményekre jogosító megmozdulás az ifjúság köréből indult ki, s általában a „Sarló" néven ismeretes. A Sarló vezetői gondoskodtak arról, hogy mozgolódásukat a közvélemény figyelemmel kisérje, s a mozgalom közéleti pályafutása sokak tetszésétől, még többek támadásától kisérve, a politikai közvélemény előtt (haladt mindaddig, míg a nemzeti küzdőteret elhagyva, belebukott a marxizmus tanaiba. A Sarló nemzeti mozgalomnak indult. Bölcsőjénél, a Gombaszögi táborban, ott láttuk ellenzéki politikai életünk kiválóságait. Merészen haladónak tetsző elveiket sokan az ostorozott „idősebb társadalom" tagjai közül is magukévá tették, mégis, a szakadék egyre mélyült. Nehéz lenne megállapítani, mi következett be hamarabb. A Sarló hagyta-e el elvéit és haladt menthetetlenül a marxizmus felé, vagy pedig a kisebbségi élet struktúrájában irányító szerepeket játszó személyiségek tagadták meg a látszólag elfogadott és eleinte úgy ahogyan támogatott Sarló felvetette elveiket. Tény az, hogy a szakadék elmélyülése folytán! a magyar társadalom és annak hivatalos szervéi elveszítettek egy kisszámú, de nagyrészt rendkívül tehetséges emberekből álló ifjúsági csoportot, a Sarló viszont a szakadék másik partjáról nem tudott többé mozgató és ható összetevője lenni a kisebbségi magyar életnek. Kihullott a történésekből. Volt tagjai és vezérei