Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Palotai Boris: Külváros (vers)
KÜLVÁROS A púpos házak zsémbesen guggolnak, maszatos könnyük a falon csepeg behúzott nyakkal nyöszörögnek egyre, akár a megvert uccagyerekek. Napfényért hunyorognak krajcárlángért, de az is elszürkül mire ideér, az is fonnyadt lesz és penészes mint kabátzsebben felejtett kenyér. Sötét a csillag, söté/t a föld, az ég is, elmúlás lebben minden csöppnyi résen s ím — pelenkák virulnak konok daccal a félig bedűlt kerítésen. PALOTAI BORIS
/
