Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Palotai Boris: Anyák (vers)
ANYÁK Nem igaz, hogy fehér a kezük, az illat és a kék ér nem igaz, én kopott körmöket láttam melyek ruhák szennyéből csavarták ki a kenyeret, én érdes tenyérről tudok mert a padló és a föld ellenállt egykönnyen nem adta meg magát az anyakéznek, aki tíz meztelen ujját küldte harcba, csontos öklét, hogy napról-napra élőiről kezdje csatáját-------— Nem igaz, hogy a homlokuk sírna és hajuk mint a tiszta hó . . . Én ismerem az anyák fejét zilált kontyukat, mely egyhangú ütemmel ring a munka felett, Én a hangjukat is mindennap hallom nem lágy és dallamos, néha rikácsol, néha pöröl néha felsikít az ucca zajából, rekedten zakatol, összecsap és éjjel, ha egyedül van a sötéttel nyög, nyög, mintha az álmával vitázna: a gyerekemnek jobb sorsot akarok!
/
