Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Sebesi Ernő: Telefonpóznák (vers)

TELEFONPÓZNÁK

Végtelen huzalokkal delejes füzérbe fogóztok

Roppant testvériség feszül köztietek végig a glóbuszon, Hegyi terepekre fölágaskodtok, lápos ingoványon átgázoltok,

Mégis?

A zsivajok ezerhullámú tengerén elsüllyed zümmögéstek.

Nem kedvellek benneteket. A dolgok felett álltok, Isteni közönytök versenyt fütyül a széllel, Mialatt átvonul rajtatok síkoltva-zúgva a Hír.

örök készenlétben vagytok ti, furcsa felkiáltójelek, Véletlenségek titkos tartályából folyton csurog az áldás:

Az átokba fogant zsongító, gyilkoló szó.

Ti mégsem rezzenték össze, ha könnyelmű találkák Kérdőjeles fonalát gomolyítják fejetek fölött.

— Érzékeny, finom porcellántokait minek bitoroljátok? Nem rendültök meg, hogy katasztrófák sötét táltosai Véres irammal vágtatnak rajtatok át,

Akkor is álltatok veszteg, meg se moccanva,

Mikor egy új apokalipszis mennydörgő üzenetét Zuhanyozta le ránk néhai kilencszáztizennégyben?

Érzéketlen póznák, most emberszámba veszlek

S mondjátok még őszintén: akkor is csak szenvtelenül Fogtok meredni az égnek, ha egy ritka, ideges percben

E földre örökbékét telefonálna egy Isten?

Mondjátok, konok póznák, zümmögjétek el: Akkor is csak szürke karók lesztek,

Betyár viharokkal küzdődő, diszkréten hallgató karók, Miket Istenhez vezető ösvényén porba s hamuba vert be az

Ember?

SEBESI ERNŐ