Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Kritika - (sz. v.): "Bokrétát kötöttem" - (sz. v.): Bene község jelene és múltja
széles sorokban hömpölygő lírája a szlovák hazafias és localpatriota költészet gyöngye. Modern utakon jár Zarnov András, míg Novomesky László groteszk, futurista verselése azt mutatja, hogy a szlovák lírában minden irány megtalálta képviselőjét. Okáli Dánielt szociális téma fűti, Hecke Ferenc pedig a kötet utolsó versében a bús kivándorlókról énekel ekképpen: Az erdőben nem vágattak fát velünk, a kunyhóban hétszám nem volt kenyerünk. Kevésbé jelentős munkáikkal szerepelnek Smrek János, Grebác Orlov Ignác és Roy Vladimír. A közölt versekből nem következtethetünk íróik arculatára. Sár hibáztatjuk, hogy az értékes női gárda teljesen száműzve van a gyűjteményből, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szlovák költészet gazdag termése a témák és formák úgyszólván valamennyiét felöleli. A szlovenszkói magyar irodalom pedig büszkén elmondhatja, hogy a kulturális kapcsolatok felvételére az első lépést megtette. Braneczky József Fráter Johannes c. történelmi regényét is kihozza magyar fordításban. Stur Lajos fellépésével a fellendülés kora következett el a szlovák irodalomban. A múlt század ötvenes éveire esik az az idő, amikor nyomában olyan neves költők léptek fel, mint Svetozár Húrban Vajansky, Pavel Országh Hviezdoslav, dr. Martin Benczúr Xukucin s a többiek. Ennek a fellendülésnek méltó folytatói a kötetben szereplő költők; nagynevű s a magyar közönség előtt még jóformán ismeretlen elődeik költészete még vár a méltó fordításra. „BOKRÉTÁT KÖTÖTTEM" (Boross Béla könyve. Galánta, 1934) Boross Béla tanítóember s mint ilyen, a legkiválóbb fajtából, a Gárdonyiak fajtájából való: nemcsak eszével, hanem szívével is tanít, nemcsak szemével, hanem leikével is lát. Naponta elnézi az iskolában kis tanítványait, elhallgatja őket, belelát sorsukba, a szerető apa gondoskodásával őrzi lépteiket. S hogy ezeket a gyermekes mindennapokat leírta: így született a könyve, szlovenszkói ifjúsági irodalmunk egyik új hajtása. Ifjúsági irodalmunk Szlovenszkón meglehetősen szegény, éppenazért minden könyvet, amely ehhez a műfajhoz tartozik, kettős örömmel kell fogadnunk. Boross Béla ifjúsági kötete azonban szerényen kívánja azt is, hogy felnőtt szintén olvasgassa, kezébe vegye. Gyermekek nyelvén, nagyrészt gyermekeknek ír Boross Béla, tiszta, áttetsző magyar stílusban, de ezekben a kis történetekben, amelyet bokrétába kötött a felnőtteknek ugyanolyan meleg örömük van, mint a gyermekeknek. Boross Bélának a Magyar Tanító-ban írt kis krokijai régóta feltűntek már: biztos megfigyelés, meleg érzés vezette toll, ötletes kis történet-sor kedveltette meg a nem mindennapi megfigyeléseket az olvasóval. Néha csupán megfigyeléseket adott, a következtetést rábízta az olvasóra, máskor finom végkövetkeztetéssel, — amely azonban nem volt terhes és erőszakolt, — rávezette az olvasót arra az útra, amelyen az írója maga is haladt. Néha elcsodálkoztak ezek a megfigyelések: „ilyen is lehet a kis emberek országában,, — mondta meglepetve, máskor enyhén ironikusak voltak, ismét más alkalommal a szenvedésben, vagy az örömben együttérzők. De sohasem erőszakoltak, mindig őszinték. Ezt az őszinteséget kell elsősorban dicsérni a kis elbeszélésekben, valamint tiszta, csendesen csobogó, folyamatos magyarságát, érzékeltető tehetségét. Sok finom humor, kedves poézis gyűlt össze ezekben a bokrétákban. Jóízű könyv, itt-ott adomaszerű, szinte látjuk magát a tanító urat, aki maga mulat legjobban, ha valami jómondás, csíny sikerült. Boross Bélából készen kívánkozik elő a mondanivaló, könnyedén, mint a gyermek arcán a mosoly. Az is ez a könyv: mosoly. — A könyv kiállítása szép. Ivány Ferenc kedves, jólsikerült rajzai díszítik. Csak a könyv köntöse komor. (sz. v.) BENE KÖZSÉG JELENE ÉS MÚLTJA (Mónus Gyula és Szerényi Ferdinánd dr.) Társadalomtudománnyal, néprajzzal, kisebbségi kérdéssel, folklóréval foglalkozók számára különösen érdé-
