Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Narancsik Imre: Spengler és a harmadik birodalom
teges kéjjel gyönyörködik a bukásban. Szokatlan szavak, amelyeket használ: „dekadens vadállati szadizmus", ahogy színezi a halál képét, amely Európára rövidesen elközelít. Megtagad Spenglertől minden eredetiségét, csak Nietzsche tanítványt lát benne, aki azonban tanult még K. Breysigtől és Leo Frobeniustól, bevallott nagy elődein: Heraklítoszon, Goethén kívül. Spengler utolsó két művét támadja, de nem az előzők szerint: népélettani és népegészségügyi okok alapján, hanem erkölcsi hiányai miatt. Erkölcsi hiánya pedig azzal magyarázható, hogy nem ismeri a szereteted amely az emberi cselekvést helyes irányban vezeti. Spengler etikai nézete: „morálnihilizmus", amely Nietzsche erkölcsi elveinek új tételezése. Ezzel szemben az új Németország erkölcsét, az úgynevezett „ge harnischte Ethik" (vértezett erkölcstan) szabja meg, amely a jóért való küzdelem kötelességét és a rossz elleni harcot kívánja; személyhez kapcsoltan ez Adolf Hitler etikája, vagyha másként kell írnom: a német keresztyének hitmozgalmának erkölcstana, amely az „északi-árja ember harc-keresztyénsége". A Harmadik Birodalom a döntésen túl van: győzött. Ez a győzelem, mondja Gründel: Spenglert cáfolja már most és ezután; a nemzeti szocializmus az első „nyugati arisztokratikus forradalom", amely új rendiséget, a szociálarisztokrácia uralmát jelzi. A spengleri cézárizmussal ellentétben ebben a cél a közösségért való munka, amelyben Vezér lesz a nép élén és nem Cézár. Vallomás Gründel könyve a nemzeti szocializmus érdekében, szembefordulás Spenglerrel: „Nyugat szociálarisztokratikus lesz majd, vagy nem éli túl a második évezredet." Nekünk itt Közép-Európában ma különösen tájékozódnunk kell. Ez a tájékozódás nem jelentheti semmiféle régi vagy új elvnek vak átvételét, hanem a nyugateurópai haladó élet tárgyilagos figyelemmel kisérését, amidőn fajunk érdekében és csakis
