Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából

végzett, feminista s gyakran a fejlődésről szavai. Ugyan honnan eredhet ez a babona, amelyet gyerekkoromban cselédünktől is hallottam. Vájjon az indián nők ismerik-e? S a kínai nők? S a kannibál hölgyek?

*

Az ártatlanság öröme: gépek zajában méhzümmögést hallottam. A méhprocesszló, mint víg áhitat, haladt át rajtam. Majd azt éreztem, mintha a napsugár sudár karjával hidat épített volna s ezen a hídon át sietett a vágyam. Sietett, anélkül, hogy meg akart volna állni. A nyersek és betegesen józanok az Ilyen lélek-képre azt mondják: érzelgős! De hát ők szakértői az érzésnek! Általában szakértői az életet elmélyítő láznak és gyönyörűségnek!

*

Marcell Proust a teaillat képzettársításával indította meg a múlt feltámasztását, a gyilkos idő legyőzését. Este van; karoszékemben ülök. A nap folyamán bezzeg messze voltam mindattól, ami foglalkoztatott. Valaki közölte velem, hogy a tizenkilencedik század elhanyagolt nagy amerikai írójának, Hermán Melvillenek ismeretlen kéziratára akadtak. Egy szélhámos belém botlott, s szaparodó vagyonával fricskázta meg orromat. Egyik tanítványom havannai útjáról számolt be. A város egyik klubjában Alexander Troyanovsky, a washingtoni szovjet követ ropogó angol nyelven fejtette ki kormánya békés szándékéit. S most este van, a lámpafény enyhén esik korosszékemre, az ölemben heverő Tamás! Áron könyvre, amelynek olvasásába még nem fogtam bele; s ösztönösen simogatom kutyám jókedvű fejét. S bennem is megindul az a folyamat, amelyet a gyilkos Idő legyőzésének nevezek. Kurta pipám jól szelei, karosszékem tág. Szememet behunyom. Messze nézek. Messze. Mi is a világ? Cirkusz. Mi a tucat-virtus? Becsapni szomszédodat. Hadd feledjem ezt el! Inkább elküldöm képzele