Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Marék Antal: Akik Szlovenszkóból elszármaztak. Komlós Aladár (Losonc)

ifjúságom térés határa, szenvedések gyönyörű rétjei.

(Szenvedések gyönyörű rétjei.)

Komlós költészete nem törekedett vezéri célok felé, bár joga és képessége megvolna hozzá, így jutott időnek előtte az Utolsó Szóhoz s így kellett visszanyúlnia tíz év előtti költészetébe friss lobogások után a csendes lobbanások életbentartására.

Komlós nemesveretű lírája így érkezik el ahhoz az időszakhoz, amikor hangja rezignáltabb s kiábrándult, amikor a költészetet nem fűtik már a nyugtalanság örökégői, amikor a költő eddigi mondanivalója önmaga előtt is sérthetetlen szent hagyománnyá válik. Új kötetének címe (A néma őrült arca) ne sejtessen bizarr formakeresést, új útakat, melyeket a költő most, költészetének huszonötesztendős jubileumán kiszemelt magának, a vers, amely ezt a címet viseli, tulajdonképpen elüt a kötet egyébként elegikus hangjától. Mondhatnám úgy is, hogy az egyetlen vers, amely futurista árnyalatokkal válik versel között bizonytalanná. Lehet, hogy a költő vágyai mélyén élt egy ilyen költészet sejtelme, világnézetéhez ez talán közelebb került volna s egyébként is őszinte költészetét még őszintébbé és merészebbé tette volna. A költő büszke erre a versére, rátűzi a kötet birítólapjára s olyan verseken keresztül vezeti el az olvasót A néma őrült arca c. vershez, aminő például a kitűnően sikerült Losonci elégiák c. versciklus. Milliószor láttam már én ezt, ez az én hazám — mondja a Vásár c. versében, ami a Losonci elégiák c. ciklus legszebb gyöngyszemé.

tőled van ez is.

Tőled lett szép a város

és melegebb.

Hogy hazahoztál köszönöm neked.