Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma
hatott Rákóczi honi földben. A világháborút követő új államalakulásokban kisiklott alóla a honi talaj. Rákóczi hamvai megint idegenben nyugosznak! Megint emigráns lett! így lett teljes II. Rákóczi Ferenc tragikuma! 10. Amint ma már kétség sem férhet ahhoz, hogy Rákóczi Ferenc öntudatos magyar volt, a tudatos hazafiság élőképe, éppúgy minden gyanún felüláll meggyőződéses vallásossága és öntudatos katolikus volta. Házasságáért a hazaárulás szörnyű bűnében mondták ki vétkesnek az 1715. évi XLIX. tc.-nek 2. és 5. §-aiban, mély vallásosságából fakadó elmélkedéseit az eretnekség gyanújával illették. „Vallomásait" a hivatalos egyházi cenzúra alapos rostálás után kárhozatra Ítélte. Zolnai Béla egyetemi tanár „Rákóczi, az író" című kitűnő tanulmányában elismeri ugyan, hogy a bujdosó tejedelem irodalmi munkásságával legnagyobb erőssége lett a janzenizmus magyar visszhangjának, de élesen síkra száll ama vád ellen, mintha Rákóczi szakított volna Rómával. Nem tett egyebet, mint az akkor mindenkit érdeklő teológiai kérdésekhez hozzászólt, még pedig inkább a janzenizmus szellemében, annyira, hogy kortásai Jansen hívének tartották és — mint Zolnai kimutatta — nemcsak recipiálta korának vallásos eszméit, hanem maga is résztvett azoknak kialakításában. Bennünket ebből az érdekes hitvitából különösen két tétel érdekel. Az egyik, hogy az ortodox katholikusok, különösen a jezsuita-morál hívei, arra ösztökélték a fejedelmeket, hogy üldözzék az eretnekeket. Ebben a kérdésben Rákóczi a hivatásos teológusok ellen fordult és szabad vallásgyakorlatot követelt azok részére is, akik tévelygésben és sötétségben élnek ugyan, de épp úgy Istent dicsérik, mint a katholikusok. Ezzel a megállapítással megdől a történettudósok
