Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

ifjú nyakig el fog merülni a léha szórakozásokba és szerelmi kalandokba. Ezzel Rákóczi önmagát teszi képtelenné komoly és veszedelmes politikai vállalko­zásokra. De ez a törekvésük nem vált be. Számításukban csa­lódtak. Az erkölcsi bukástól visszatartotta őt vallásos­sága és sógora, Aspremont gróf, aki meggyőzte őt arról, hogy magasztosabb hivatás vár reá, semhogy futó kalandokban és erkölcstelenségek üzésében fe­­cserélje el fejlődő képességeit. Ezért a sógor arra igyekezett a fiatal embert rábeszélni, hogy minél előbb nősüljön meg, még pedig hozzá méltó és illő fejedelmi házból. Eleinte a fiatal Rákóczi nem gondolt komolyan arra, hogy asszonyt hozzon a házba, de megtörtént vele is, mint annyi más ilyenkorú ifjúval már megesett, hogy beleszeretett Magdolna hessen-darmstadti hercegnő­be, akit hamarosan eljegyzett. A hercegnő is meg­szerette Rákóczit, de a tervezett házasságból még sem lett semmi, mert II. Rákóczi Ferenc tragikumához hozzátartozott, hogy egyetlen kívánsága, egyetlen terve sem tudott valóra válni. Az eljegyzés híre felbőszítette ugyanis az udvart, a császárt, de különösen Eleonóra császárnét, aki fe­jébe vette, hogy az előkelő házasságot minden áron megakadályozza. Ezért Rákóczit Olaszországba küldte tanulmányútra. Rómában érte utói a császárné levele, aki meghatottan tudatta az ifjúval, hogy Mag­dolna meghalt. Az elkeseredett ifjú azonnal félbesza­kította utazását és Bécsbe sietett, hogy az elhalt sze­relmesével szemben lerójja a kegyelet adóját. Ez a hír azonban hamis volt. Eleonóra találta ki. És míg Rákóczi /szívből siratta és gyászolta Ikorán elhunyt menyasszonyát, addig az udvar kikacagta, kigunyolta fájdalmát, de senki sem akadt közülök, aki felvilágo­sította volna őt az igazságról. így gondolt azután Rákóczi arra, hogy más nővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom