Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

Valahogyan ezt a szánalmat, a jobbágysorsán való javítani akarást érezte meg II. Rákóczi Ferencben a parasztság, amikor Esze Tamás rongyos kurucai élén behívta Rákóczit az országba. És amikor Rákóczi mérlegelte az eshetőségeket, elhatározásába döntő súlylyal nehezedett az az akarata, hogy a jobbágyság keserves helyzetén valahogyan enyhítsen, a bécsi politika által okozott nyomort orvosolja és a császári zsoldos katonák által kíméletlenül kizsákmányolt szegény népet megmentse. Nem fa feudális főurakkal szövetkezett tehát, nem is személyes, családi és rendi sérelmekre gondolt, hanem a parasztság iránt érzett rokonszenvet és ezzel a szegény néppel szövetkezett, amikor kibontotta a felkelés zászlaját. Károlyi Sándor, szatmári főispán, parasztlázadásban verte meg II. Rákóczi Ferenc első kurucait.

És mindjárt itt a mozgalom legelején nyilatkozik meg II. Rákóczi Ferenc politikai ügyessége, államférfiúi bölcsessége, előrelátása és egyesíteni tudó ereje, amikor ezt a parasztlázadásnak induló felkelést mentesíteni tudta Dózsa György-féle irgalmatlan nemesöldökléstől és kegyetlen pusztítástól. Ellenkezőleg a kósza parasztokat reguláris hadseregbe tömörítette és maga mellé tudta vonni az oligarchákat és a nemeseket is. Ezek természetesen a rendi Magyarország megváltozhatatlan alapján állottak, egyedül csak Bercsényi Miklóst tudta Rákóczi szociális terveinek megnyerni.

II. Rákóczi Ferenc munkájának meg is volt az eredménye. Néhány szociális gondolatát valóra váltotta, úgy, hogy a parasztság helyzete Rákóczi Ferenc alatt határozottan megjavult. Kegyetlen sorsa megenyhült. Elég arra rámutatnom, hogy II. Rákóczi Ferenc 1707-ig nem szedett a jobbágyoktól pénzadót. Megelégedett terményadóval, melyet hadserege ellátására fordított. Ennek a kötelezettségnek a parasztság már minden különösebb megerőltetés és nehézség nélkül tudott