Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

egész közelről II. Rákóczi Ferenc ama intézkedéseivel, tetteivel és elgondolásaival, melyekkel népét vallási és nemzetiségi szempontból összeforrasztotta egymással és a társadalmi kiegyenlítődést is keresztül akarta vinni.

1.

Hogy II. Rákóczi Ferenc mélyérzésű vallásos lélek volt, azt nem kell külön bizonyítgatnom. Általánosan tudott dolog, hogy a fejedelmet a cseh jezsuiták nevelték, akik azt a parancsot kapták a császártól, hogy az ifjúból jezsuitát csináljanak. Ezzel a császár azt akarta elérni, hogy a gyűlölt Rákóczi név soha se válhasson Magyarországon politikai zászlóvá, — és azt, hogy a jezsuitává lett ifjúval a félt Rákóczi család férfi ága teljesen kihaljon és hatalmas birtokai és roppant gazdagsága részben a jezsuita rendre, részben pedig a kincstárra szálljon. Szóval, hogy a Rákócziak kezében felhalmozódott óriási vagyon soha se lehessen valami forradalmi, Habsburg ellenes megmozdulás alapja, forrása és támasztéka. II. Rákóczi Ferenc mohón szívta ugyan leikébe a katolikus egyház tanait, de semmi hajlamot sem mutatott arra, hogy magára öltse a reverendát. Bár annyira buzgó katolikus volt, hogy naponként misét hallgatott, ájtatosan, fedetlen fővel résztvett a körmenetekben, nyílt utcán leborult az oltáriszentség előtt, minden hétfőn böjtölt, mert a fogságból való kiszabadulásakor erre fogadalmat tett, szorgalmasan gyónt és áldozott; mégsem jegyzett fel a történelem egyetlen egy olyan intézkedését sem, mellyel a más vallásuakat meg akarta volna rövidíteni.

Nem szabad ugyanis felejtenünk, hogy az a korszak, melyben II. Rákóczi Ferenc élt, a barokk-korszak volt. Ez a korszak pedig a túlfűtött fanatizmusnak kedve