Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?
És tényleg a század derekáról avízó jött, hogy valaki megint kidőlt! Ám Cucuricsuk őrmester ezúttal minden sietség nélkül lépkedett tovább. Nem rontott előre. Ehelyett inkább kardját suhogtatta meg, csak úgy gyakorlatból, néhányszor. ★ Hát csakis, ez az újabb kidőlt baka nekem is gyanús volt. Iszonyú rest, piszkos fráter volt veresnyakú, bikaerős legény létére. Az aléltságot váltig színlelte, ahogy elvetette magát egy pocsola szélén. Okvetlen Cucuricsuknak volt igaza, hogy mindjárt kardheggyel piszkálta meg és aztán rá is húzott néhányat: — Kelsz föl rögtön és állsz a sorba! Hát hiszen ilyenformán én is, más is, mind lefekhetnénk melléd, hogy nem bírjuk, mert fáradtak vagyunk! Hiába-hiába! A rest baka győzött. Csak azzal egyszerűen, hogy nem vitatkozott az őrmesterrel, hanem folytatta szívettépő nyöszörgését. így utoljára mégis csak a trénszekérre került föl. Mi pedig Cucuricsuk őrmesterrel megint elfoglaltuk helyünket a század farán. * — Megjósolhatom könnyen magának, hogy sok idő bele nem telik, már úgy fognak kifelé esni a maródiak a századból, mint az oldott kévéből a szál. Hiszen igaz, el is van csigázva a társaság tegnap estétől éssok alig bírja már ezt a marsot. De a feneség az, hogy ha a baka megneszeli, hogy disznóságot csinálhat, akkor tudja itt is úgy lesz, hogy éppen a leggazemberebbje fogja szimulálni a menetképtelenséget, aki még bírná. A derekabb ember hamarabb megszakad, de jön... Hát itt most már csak az segít, ha nem sajnálom ezt a spádét és mindnek elhegedűlöm a nótáját előbb, ha kiesik a sorból, legalább legyen mit fájlaljon a trénszekeren. Mit szól...?
