Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?
ülő, házias. Nem! Mert hogy csudajói táncol, hát ott van minden bálon télen és ott van minden majálison nyáron. Mert hogy olyan szép, a műkedvelők soha se hagyják békében és felléptetik minden előadáson. Cimbalmozik is, énekel is, órája van neki is mindennap, órákat ad ő is mindennap. Nincs annak egy perce sem szabad. Merthát nem mondom, a háztartásban otthon is igazán serény és jókezefogású, hímez is, még varrást is tanult. Azt hiszi az ember, hogy a ruhái, amilyen csinos bennük, egy vagyonba kerültek. Pedig ő maga varrja a ruháit. Dehát hiába! Akármilyen szép és kifogástalan lány ez, az ember mégis meggondolja, hogy egy ilyet vegyen el. Mert, ha a mozgósítás nem jön közbe és be nem kell vonuljak katonának, már kinyitottam volna egy kis jóforgalmu üzletet. Minden meg volt már, hely, készpénzportéka, áruhitelem, amennyit akartam. Mármost elvárhatom-e én, egy ilyen lánytól, aki mint mondom, mint egy királyné, úgy farsangol puccosan mindenfelé, hogy az nekem beül reggeltől-estig segíteni egy rossz kis üzletbe és kedvvel végzi mellette a gazdasszonykodást is? Bajosan hiszem! Az a feneség! Már pedig nekem olyan asszony kell, akinek nincs ideje cimbalomórákra és énekleckékre, meg bálozásra és primadonnáskodásra. Hát jól élhetek én ilyen nővel? Na mondja csak meg, legyen szíves, önkéntes úr. Mert magának, mint intelligens, tanúit embernek, kiváncsi vagyok a tanácsára. — Ne haragudjon őrmester úr, — válaszoltam kitérőleg. — De ilyesmiben nehéz tanácsot adni valakinek. A női dolgokban mindenki sajátmaga ismerheti csak ki magát, mit tehessen? — Hát akkor várjon önkéntes úr! — szólt Cucuricsuk. — Majd én most egy másik lányról is beszélek magának, akit szintén számításba vettem, hogy elveszem. Lássa hát a különbséget. Akkor inkább tanácsot adhat talán nekem. *
