Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Kossányi József: Csillagéltem ha bevégzem… (vers) - Kossányi József: Határi dombon apróka gyermek… (vers)
KOSSÁNYI JÓZSEF: CSILLAGÉLTEM HA BEVÉGZEM... Hátraszegett meredt nyakkal elnézek a csillagoknak, Öszeleji öreg estén nagy láziaiim csillapodnak. Enyhe béke száll szívemre, míg csillag hull hosszú fénnyel, csillagéltem, ha bevégzem így vonulok ezüst éjjel... Őszi, sáros éjszakában éji ember hogyha ballag, így szól csendes mormogással: de vígan száll az a csillag ... HATÁRI DOMBON APRÓKA GYERMEK... Látom magam messze merengőn nyárfákon, tanyán, vadvizeken; gyermekszememben az ős világ kozmikus, örök képei úsznak s iaiz enyhe tájon, akácerdőn millió fehér, piros virág... Sejtelmek, borzongók, jegenyék, tanyák vibrálnak színes, nyíló szívemen és lesem a titkok repülő raját didergő lázban, gyermekin, hímesen, mint falusi legény a kedves arát... elvénülő estén füves zöld szigeten ...
