Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből
Huny ad: Erről nincs mit beszélni! Hargita: Igaza van Felednek, hogy erre csak a sintérek komisz taglójával lehet felelni... lehetne felelni, ha még egyszer hazamennénk ... Váczy: Tudom én, hogy nektek igazatok van... Azt is tudom, hogy ennek mindenütt az országon kívül is lesznek folyományai... Jó, hogy Belle vue marquis, akivel a Fejedelem ma este tárgyal ... még nem tudja ... Huny ad: Hát akkor mire fel teszi azt az ellenvetést, hogy de mi nem vagyunk otthon? Váczy: Ez az, amit mondani akarok... Hargita: Okosabb, ha erről nem beszélünk, mert már nagyon forr a vérem! Váczy: (Tempósan hol az egyiknek, hol a másiknak beszél.) Csak azt akarom mondani, hogy ti nem vagytok otthon ... ti eljöttetek otthonról a szép kuruc idők után... ti nem tudjátok, mi van most ott. Ti csak néhányan vagytok itt, nem tudjátok, mit jelent az, mikor egy egész ország, egy egész nép minden gondolata egy álomra van építve, mikor mindenkinek csak egy gondja van... hogy vár... vár... és vár és remél... várja Rákóczit, a mi Nagyfejedelmünket, hogy visszajön ... F e I e d: És mi nem várunk? Hargita: Mi nem vagyunk az álmok és remények koplalói? ... Ti meg nem tudjátok, hogy a Nagyfejedelem mennyit jár, mennyit kilincsel, menynyit küzd és harcol értetek, akik otthon vagytok ... Huny ad: Mennyit vártunk, hogy belefoglalnak bennünket az európai közbékébe... És megkötötték az utrechti békét... utána a rastatti békét... Minket azonban kifelejtettek belőlük ...