Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből

Huny ad: Fogjatok kezet pajtásaim!

Hargita, Feled: (Kezet fognak.)

Feled: (Hargitához.) Különben is tudhatod, hogy tégedet akartalak kissé felserkenti és nem a feleséged ... (Vidáman.) Azt sem tudom, csunya-e, vagy szép ...

Huny ad: És messze van tőlünk... Ha mi neki is indulnánk a nagy útnak, tán sose is érnénk el élve hozzá ...

2. jelenet.

Pincér: (Jön jobbról.) Uraim, egy idegen úr keresi itt Kegyelmeteket...

Hargita: Ki az?

Feled: Mért nem jön be?

Pincér: Nem tudom, könyörgöm.

Huny ad: Hát bennünket már mind ismersz.

Pincér: Az igaz. De ezt az urat még soha nem láttam itt.

Hargita: Milyen nyelven beszél?

Pincér: Nem tudom, csak magyarul. Franciául egy szót sem tudott a gazdámmal beszélni, meg aztán németül is tud egy pár szót.

Hargita: Akkor szerencséje, hogy magyar vagy, hogy itt, ahová a kurucok járnak, magyar nyelvű kiszolgálás van.

Huny ad: Hát csak hadd jöjjön már be az az úr!

Pincér: (Kinyitja a jobboldali ajtót.) Tessék beparancsolni, nagyságos utam. Itt vannak mind a vitéz urak.

Váczy: (A nyitott ajtón bejön jobbról.) Szerencsés jó estét adjon a magasságos Isten, drága vitézlő kuruc barátaim ...

Pincér: (A jobboldali ajtót behúzza, el.)

Hargita: (Elébe siet.) Ilyen nem várt öröm itt Franciahonban!! Isten hozta Kegyelmedet!!