Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér

2. jelenet. Voltak, Török úr. Török úr: (Jobbfelől belép, Mikeshez.) Jelents fel­séges fejedelmednek, akinek dicsőséges színe elé küldött az én legfényesebb arcú uram és parancsolom ... Néked pedig még annak előtte jó egészséget adjon ... Ajtónálló: Az Isten... (Félre.) Azt lenyelted, eb­­fajzat. Török úr: (Kimérten.) Jól értem nyelveteket. Ajtónálló: Igenis. Mikes: Megyek, bejelentem nagyságos fejedel­münknek. (A fenékajtón el.) 3. jelenet. Török úr, Ajtónálló. Török úr: (Fel és alá sétál a szobában, idegesen kapja el a szemét a feszületről.) Bántja-e még a köszvény fenséges uratokat? Ajtónálló: Bántja. Török úr: Mért nem fürdik hát az iszapban? Ajtónálló: Iszapolást és makkolást az idevalósiak­nak hagyja. Tö rö k ú r: (Hirtelen arany pénzdarabot dug az Ajtón­álló kezébe.) Izmailnak, énnékem ősöm szegény magyar volt. Tudod? Azért értem nyelveteket. Ajtónálló: Kerékbe töri. Török úr: Diplomáciában elegendő... Magyar fiú­ból ... ilyenke volt... (Mutatja.) vitéz janicsár lett... Szegény magyarból gazdag török.. Mindig eszembe jut, amikor itt látlak titeket. Ajtónálló: Elrablották kígyelmedet tőlünk. Török úr: Nem engem. Ősömet... Tudod, most én vagyok: Egy sugár a napban! Ajtónálló: Török napsugár: magyar árnyék. Török úr: A nap a szultán. (Mélyen meghajlik.) Ajtónálló: Nékünk, csira-magyar, más napunk va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom