Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Béllyei László: Ifj. Bolyky János verseiről

érzékről és elmélyülni tudó gondolatokról tesznek tanulságot. További fejlődése folyamán különösen oda kell törekednie, hogy nyelvezete egyre súlyosabb és súlyosabb legyen, hogy kifejezéseit is épen úgy élete mélyéről vegye, mint gondolatait. Egészen biztos, hogy tud bánni a súlyos veretű költői nyelvvel, mikor például azt írja bányász barátjáról:

„Talán arany, talán gyémánt, álmaibó: egy-egy darab, — markába, ha összeszorul, csákány izzadt nyele marad."

A kötet legszebb versei: „I. osztály, II. osztály, III. osztály", „Az én földem", „Áldj meg tavasz" és „Parasztok himriusa", melyben a parasztok így énekelnek:

„Mi vagyunk a fűben,

mi vagyunk a fában;

esti litánián

könyörgő imában

szavunk imás szózat, nekünk himnuskezdet:

Segítsél meg Isten! . . .

Mi vagyunk a nemzet!"