Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Sinka István: Álomszövőszék (vers)

SINKA ISTVÁN:

ÁLOMSZÖVÖSZÉK

Mint egy piros malom álomkereke úgy pityeg egyre

és túlhajlik rajta a sóhaj

és a fonál: az anyám élete, az én életem, meg a csodaműhely lámpavilága — sok ősi forma: madárfej, torony, virágos ág ... De a sugárzó rajzokon valami rág mégis, én azért vetem most szemem e felejtett világra, ahol a csönd

mint egy nagy, barna korsó mesékkel locsolja a mesék földjén a fonalat s ahol ragyogva hull a pillanat s halál fogja a néném kezét, ha megáll néha a piros malom...

S ilyenkor sors

és vér zúg a vetélőn s a csodák pitvarában ott ül a bánatom. --