Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Gyurányi László: Gyökér vagyok (vers) - Gyurányi László: Fohászkodás (vers)
GYURÁNYI LÁSZLÓ: GYÖKÉR VAGYOK Én nem vagyok már magammal se jóban, én elveszítem kedvemet a szóban. Míg minden ember lomb a napsütésben, én gyökér vagyok s álmodom a mélyben. Ti azt hiszitek, nap süt tireátok, én szebb fényeket, szebb lombokat látok. Ti azt hiszitek, ti vagytok az élet, én mély sötétben s igazabban élek. Én álmodom a boldogabb világról — mit tudhatok én, vak gyökér, az ágról? — zsúfolt gyümölcsök egymástól romolnak, a gyökerek csak békéről dalolnak. Én álmodom és titok sója táplál, de minden álmom rossz a napvilágnál. A lombok nem értenek soha engem, s a mélység álmát mindhiába zengem. FOHÁSZKODÁS Mint bátortalan iskolások elém tipegnek a félig emlékké nőtt kedvességek egymás álom-ujjait szorongatva és ártatlan szemüket tágranyitják szomorú és szigorú szemeim előtt s a lélegzetük úgy jön, mintha virágot ingatna s édes zűrzavart keltve összevissza szólnak és csodálatos irral kenik szemem héjját hogy túl az időbe halt hamvadt percen
